Bár szerte Európában virágzó üzlet a futballbiznisz, Magyarországon a labdarúgás – elsősorban – a termék, azaz a játék minősége nyomán eladhatatlannak tetszik. Legalábbis erre utal, hogy az élvonalbeli találkozók többségére átlagban két-háromezer néző vált jegyet; az ajándéktárgyak, mezek, valamint egyéb kiegészítők értékesítéséből, azaz az úgynevezett merchandising tevékenységből származó profit a sportvállalkozások bevételeinek elenyésző részét teszi ki, már ha egyáltalán létezik ilyen rovat a költségvetési tervezetben...

A realitásokat figyelembevéve nem csoda, hogy a klubtulajdonosok az utóbbi évtizedekben meglehetősen kevés pénzt fektettek az infrastruktúra fejlesztésébe. Persze kivétel azért akadt: Stadler József, a börtönbüntetése nyomán is elhíresült vállalkozó a nevével fémjelzett egyletnek huszonkétezres arénát varázsolt Akasztón. A község határában épített stadion jelenkori állapotát kegyeleti okokból nem részletezzük. Nem csak magánbefektető: az állam is megpróbálkozott a stadionfejlesztéssel. A Fideszkormány 1998 és 2002 közötti regnálása idején elindult rekonstrukciós program ékköve – miközben az ötmilliárd forintért megvárásolt beléptetőrendszer egy raktárban pusztul – az Újpest létesítménye. A befektetés ugyanakkor a citált példák esetében semmiképpen sem átgondolt üzleti megfontoláson alapult; a beruházások ilyen aspektusból ugyanis indokolhatatlanoknak tetszenek.

Legalábbis erre következtethetünk abból, amit Császár István mondott lapunknak az ingatlanfejlesztések hátteréről. A főiskolai adjunktus szerint a befektetőknek számos kockázati tényezővel kell számolniuk egy projekt indításakor. A legrosszabb szcenárió esetén akár az egész beruházás bukhat... Lehetséges, hogy a szakemberek helytelenül határozzák meg az épület bérleti értékét vagy a befektetéstől várható hozamot, esetleg a tervezett előbevételekkel nem sikerül csökkenteni a megvalósítás költségeit, nem utolsósorban az adott cégnek fizetőképességi nehézségei is adódhatnak. Előfordulhat továbbá, hogy a beruházó pontatlanul méri fel az adott piaci szegmens jellemzőit, esetleg elhúzódnak az amúgy is bürokratikus engedélyezési és tervezési eljárások. És akkor még nem beszéltünk az időről időre változó gazdasági, üzleti és jogi környezetről.

Ugyanakkor az ismertetett rizikófaktorok és a jelenlegi gazdasági realitások tudatában is több befektető döntött úgy, hogy több tízmilliárdot öl sportcélú ingatlanfejlesztésbe. A lépés annak fé nyében különösen meglepő, hogy Muszbek Mihály sportközgazdász szerint a jelenlegi trendeket figyelembe véve inkább bontani kellene, mint építeni. A szakember rámutatott: alig háromezer néző szurkol átlagban a hazai bajnokikon, ennek nyomán az NB I-es stadionok kapacitásának mindössze húsz százaléka foglalt. Muszbek hozzátette: a stadionépítés önmagában nem is lehet rentábilis befektetés Magyarországon sem, a fejlesztés ezért egészül ki különféle szórakoztatóés kereskedelmi centrumok felhúzásával. (Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fölöttébb költséges parkolólétesítés kevesebbe kerül, ha egy bevásárlóközpont részeként alakítják ki a várakozóhelyeket.)

Bár a fentiek fényében indokolt némi szkepticizmus a stadionépítési manőverekkel kapcsolatban, a Quaestor-csoport projektje a befejezéséhez közeledik. A cég mintegy harmincmilliárd forint értékű fejlesztést hajtott végre a győri létesítményben. A tervek elkészültekor a kisalföldi arénát a lehetséges Eb-helyszínek között emlegették; a pályázat elbukott, ám a stadion megépült. Az UEFA a legmagasabb minősítést adta a huszonkétezres arénának. A futball-infrastruktúrán felül elkészült már az élményközpont, amelyben egyebek mellett több ezer négyzetméteres kalandpark is helyet kapott. A boltok és a szórakoztatóegységek mellett irodák is színesítik a kínálatot. A komplexumban kétezer felszíni parkolót alakítottak ki. Kéri Attila, a Quaestor ingatlanfejlesztési divíziójának vezetője lapunknak elmondta: hamarosan a négycsillagos szálloda külső munkálatai is befejeződnek, így az ETO Park elnyeri végső formáját. A fentieken kívül elkészült a klubház, valamint a százfős futballkollégium is. A szakember szerint a központ egyes részei olyan hozzáadott értékeket hordoznak, amelyeket a vetélytársak nem tudnak felmutatni. Elég csak a pályára néző szobákat és éttermi asztalokat kínáló szállodára gondolni. Ugyanakkor Kéri nem tagadja: a bevásárlóközponttól jobb eredményeket vártak. Igaz, a centrum éppen a gazdasági válság idején készült el, így a Quaestor bizakodó a beruházás megtérülését illetően.

Hasonlóan optimistának kell lenniük az FTC tulajdonosainak is. A befektetők – a hírek szerint – hamarosan ötvenmilliárdos fejlesztésbe kezdenek az Üllői úton. A projekt részleteiről érdeklődtünk a klubnál, ám a március 8-án írásban elküldött kérdéseinkre azóta sem érkezett válasz. Ekként csupán sajtóinformációkra támaszkodhatunk; a huszonkétezresre tervezett, a győrihez hasonlóan multifunkcionális aréna építési munkálatait a nyáron kezdenék, s 2012-ben fejeznék be.

Arra csak évtizedek múlva érkezik válasz, hogy a több tízmilliárdos ráfordítások megtérültek-e a beruházóknak. Mindazonáltal Muszbek felhívta a figyelmet, hogy speciális rizikófaktor is ronthatja a befektetők esélyeit: a sportélmény hiánya. Hiába a szép kulissza, ha a játék nem vonzza a rajongókat. A szakember kiemelte: a biztonság megteremtése is az elsődleges feladatok közé tartozik, hiszen amíg kontrollálhatatlan huligáncsoportok határozzák meg a stadionok légkörét, addig nem várható előrelépés. Már csak azért sem, mert ebből adódóan éppen az a társadalmi réteg marad távol a meccsektől, amely a hirdetők célcsoportját jelenti. Egyelőre –húzta alá Muszbek – a sportvállalkozások sikeres, üzleti alapú működésének alapfeltételei is hiányoznak.