Ellenben bejutott a Francia Kupa elődöntőjébe.

A tornasor végén törpe áll a három óriás (Lens, Monaco, PSG) mellett. S nem egy francia lap már felvetette: „A Quevilly vajon elhódíthatja-e a trófeát?”

Ugyanezt írták 1927-ben és 1968-ban is. Merthogy nyolcvanhárom évvel ezelőtt Marseille–Quevilly döntő volt a kupában (3-0-ra a favorit nyert, de a széles közvélemény két győztest avatott), míg negyvenkét esztendeje hasonlóképpen az elődöntőbe masírozott a kiscsapat, mint az idén. A Bordeaux vérrel-verítékkel búcsúztatta (2-1)...

A mostani sorozat októberben kezdődött a Plateau vendégeként elért 4-0-lal. Az eredményre senki sem kapta fel a fejét, és sokáig homályba veszett a Dieppe (2-0), a Pont-Audemer (3-0), a Kawei (6-0), a Pacy Vallées (2-0), valamint a Saint-Quentin legyőzése (6-0) is. E diadalok akkor kezdtek felértékelődni, amikor Kis Quevilly nem kis lelkierejű labdarúgói kiejtették a másodosztályú Angers-t (1-0). Majd ugyanezt tették az első ligás Rennes-nel. A nyolcaddöntő szintén 1-0-lal zárult, ráadásul szinte semleges pályán, mivel Petit Quevilly sporttelepe mindössze két és fél ezer nézőt képes befogadni, s az érdeklődés ennél többszörösen nagyobb volt. A Boulogne elleni negyeddöntő előtt pedig már úgy működött a klub irodája, akár egy telefonközpont, és 10 490 szerencsés be is jutott a meccsre, hogy aztán mámorosan ünnepelje, amint Coquio és Laup góljával alig fél óra múltán 2-0-ra vezet az esélyleső együttes. A vége 3-1 és olyan őrjöngés lett, amely a La Manche túloldalát meg 1963-at, a Beatles befutását idézte, Michel Mallet klubelnök pedig elérzékenyülten mondogatta: „Most már valóban nincs messze a Stade de France sem...”

Azóta egyfolytában azt olvasni a francia kommentárokban: „Quevilly csodája”; „Egy amatőr klub legendája”; „Regis Brouard edző és játékosainak mennybemenetele”.

A drukkerek pedig főként Joris Colinet-t kérdezgetik a folytatásról. („Tényleg el lehet menni Párizsig?”) A középpályás mégis csak profi.

Harmincöt meccset játszott a Rouenban...