Az iménti mondat afféle konklúzió; az alig három és fél hónapos téli futballszünet alatt ilyesféle gondolatok futkostak körbe az Újpest skót tréneréről, aki, jaj, el ne felejtsem még elmondani, csodálatosnak tartja az itteni havas tájakat, annyi képet küldött haza, hogy azok egy albumban is elférnének. A helyzet azóta nem változott; legföljebb a hó tűnt el, míg McStay továbbra is az a finom skót szakember, aki a Celtic tartalékcsapatától érkezve igyekszik célba juttatni a szebb napokat látott együttest. Ennek okán mostanság mindenféle mérkőzésen kell gardíroznia társulatát, amelyben, mint tudjuk, mindenki egyet akar; aranyérmet, bonbont, száraz pezsgőt.

Csak hát a bírók.

Itt van mindjárt a szerdai, ZTE elleni kupameccs (0-1), amelyen minden rendben lett volna, ha ifjabb Vad játékvezető nem állítja ki Vaskó hátvédet. De kiállította, ráadásul a bíró – háborgott Mc-Stay – „nagyot hibázott” ezzel. Hogy Vaskó hátvéd gólhelyzetben kitörő kollégával szemben szabálytalankodott, az Újpest veszélytelennek mutatkozott, a szurkolók pedig a „Hol a csapatunk?” rigmust kiáltozták, azt csak rosszindulatú sajtómunkások állítják, pláne, mert látni kell: nyomják a lilákat. Rajczi csatárt is oktalanul citálják fegyelmi bizottság elé meg küldik zuhanyozni, hiszen egyrészt véletlenül taposta meg Fomumbod védőt, s hasonlóképpen vágta orron Tóth hátvédet a Győr, illetve a Pápa elleni mérkőzésen (0-3, 0-1).

És akkor még nem beszéltünk Takács hátvédről, akinek a piros lapja egyenesen nevetséges, lévén, hogy a Kecskemét elleni találkozón (1-2) csupán olyan szót intézett egy szöglet miatt Fábián játékvezetőhöz, amely teljesen bevett. Ezt speciel az együtt lélegző kompánia képviseletében fellépő Schlotthauer doktortól tudom, aki Takács hátvéd büntetését sikerrel mérsékeltette három meccsről kettőre, tudniillik: „Álláspontom szerint a játékvezető által kifogásolt és a játékvezetői jelentésben Zolinak tulajdonított szó, amellyel a játékvezető tévesnek vélt döntését kritizálta 1-2-es állásnál a 92. percben, a mindennapi életben is csak kötőszónak minősül. Sajnálatos módon az óvodás korú gyerekektől kezdődően szinte minden ember használja ezt a szót, sőt ennél sokkal trágárabb kifejezéseket használnak a politikai élet szereplői vagy akár a sportszövetségek jogi végzettségű vezetői is.” Ennek nyomán már csak az a furcsa, hogy Kabát csatárt Kassai játékvezető nem küldte le a pályáról Pápán, midőn „magából kikelve üvöltözött” az olimpiai döntőt, valamint egyenes kieséses Bajnokok Ligája- és Európa Liga-meccseket dirigáló, vb-kerettag bíróval, de mindegy is. Sajnos tény, hogy a játékvezetők csak hátráltatják a gólképes és parádézó alakulatot céljai elérésében.

McStay pedig értetlenül tárja szét a karját. Akárcsak a nyáron, amikor a Steaua elleni EL-selejtező után azt mondta a Megyeri úti tájékoztatón, hogy „Kabát, Rajczi, Foxi és Tisza is kiemelkedően teljesített”. Valóban, a támadó kvartett brillírozott a gyönge 1-4-gyel továbblépő románok elleni visszavágón, gáncsoskodás lenne most azt állítani, hogy az ominózus mecscsen egyikük se került még csak helyzetecske közelébe sem. Miként az a megjegyzés is csak rosszindulatból fakadhat, hogy mostanság se megy ilyesmi a fiúknak, a ZTE ellen egy darab erőtlen, mellé hulló fejest jegyezhettünk fel, de ha speciel adódik is ziccer, mint például Rajczi csatár előtt Pápán, az se megy be hat méterről, nyilván azért nem, mert Kassai játékvezető a közelből, szigorúan nézte a heves futballistát. A tényállás egyszerű; mit is mondhatnánk még?

Legföljebb annyit, hogy lassan szép kis tavaszunk van, a fákon csodálatosan rügyeznek a fák. Csodálatos tájképek készíthetők.