A török rendőrség negyvenhat embert tartóztatott le szerdán egy fogadási botránnyal öszszefüggésben. A hatóságok az egész országra kiterjedő akció keretében fogták el a gyanúsítottakat. Sajtóinformációk szerint őrizetbe vették Fatih Akyel korábbi hatvannégyszeres válogatott, világbajnoki bronzérmes futballistát is. A hivatalos közlemény szerint az eset független a bochumi ügyészség nyomozása nyomán fókuszba került nemzetközi maffia tevékenységétől. A német szervezet jelentéséből kiderül: a bűnbanda huszonkilenc török élvonalbeli találkozó végeredményét befolyásolta.

Hasonló hírek várhatók a kontinens több országából a következő időszakban, hiszen a „bochumi” botrány „nemzeti” szálai még elvarratlanok. (Magyarországon például – egyelőre – senkit sem tartóztattak le az ügyben.) A skandalumok folytán középpontba került a sportfogadás szabályozásának kérdése. Már csak azért is, mert a kontrollálhatatlannak tetsző internetes irodák forgalma – a krízis ellenére – tovább nőtt. A sikeres cégek pedig egyre szorosabb kapcsolatot ápolnak a labdarúgócsapatokkal. A vállalkozások rendkívüli öszszegeket költenek az együttesek mecenatúrájára a gazdasági válság idején is. Elég csak a Real Madrid példáját citálni: a spanyol együttes három éven át esztendőnként húszmillió eurót kap az online szerencsejátékkal foglalkozó társaságok egyikétől. (Ugyanez a cég a Milan csapatának a mezszponzora is.)

Korántsem véletlen, hogy a társaság a spanyol és az olasz labdarúgás egy-egy emblematikus klubját választotta partnerének, ugyanis a szakemberek a mediterrán térségben még komoly piaci potenciálokat vélnek felfedezni. Míg Angliában a sportfogadás tradíciói nyomán a forgalom nagyrészt stabilizálódott, addig a fogadóirodák a dél-európai országokban még dinamikus növekedést érhetnek el, így marketing-erőforrásaikat ide összpontosítják. Csakhogy nem mindenhol örülnek felhőtlenül a futballklubok környékén sertepertélő cégeknek. A Francia Labdarúgó Szövetség – a helyi jogszabályoknak megfelelve – egyenesen megtiltotta a lyoni garnitúrának, hogy a mezén viselje „szerencsejátékos” szponzora emblémáját. Sőt a Real Madrid–Lyon Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőn már-már komikus helyzet alakult ki, hiszen a gall együttes a francia szabályok szerint nem, de a spanyol törvények szerint viselhette volna a mecénás logóját, miközben a madridiak felszerelésén a „lyoni” szponzor vetélytársának emblémája amúgy is ott virított...

A neves együtteseken túl a fogadóirodáknak még az angol középcsapatok támogatása is jó befektetés. A Premier League ugyanis elképesztően népszerű Ázsiában, s az óriáskontinens piaca bőven rejt még tartalékokat. Ennek következtében a Wigan és a Bolton Wanderers is zsíros üzlethez jutott, mert a társaságoknak még a kevéssé sikeres garnitúrák is megfelelő médiumot jelentenek a nem túl komplex üzenet postázásához: „Itt vagyunk, nálunk fogadhatsz!”. Ugyanakkor a szakemberek zöme összeférhetetlennek tartja a csapatok és a szerencsejátékkal foglalkozó cégek kapcsolatát; érvelésük szerint olyan konstrukció alakult ki, amely veszélyezteti a játék tisztaságát. Csakhogy a szövevényes üzleti érdekek eddig minden komplex szabályozási tervnek gátat vetettek.

Mindenesetre az európai országok törvényeinek harmonizálása – ahogyan azt a Lyon példája is bizonyítja – logikus lépésnek tetszene. Bár akármi is történik, az online sportfogadással foglalkozó cégek tárgyalási helyzetét aligha könnyítené meg, ha szerte a kontinensen százával hordanák börtönbe a különféle bundabotrányok érintettjeit.