– Vizel szépen?

– Ilyesmivel sosem akadt problémám.

– Hát az ellenőrök?

– Elég sűrűn jönnek és foglalkoztatnak. Az utóbbi három hónapban háromszor adtam mintát, ami rendjén is van, főleg, hogy gondoltam rá: mostanában többet fogok pohárba pisilni, mint vécébe.

– Itthon és közvetlenül az athéni olimpia előtt is ellenőrizték, tesztjei negatívok lettek, majd ezüstérmet szerzett, hogy aztán a verseny után oxandrolont találjanak a mintájában. Ez a fordulat már csak azért is meglepetést keltett, mert az említett szer csak hosszú hónapokat követően fejti ki hatását, következésképpen életszerűtlennek tetszett, hogy hirtelen ilyesmivel próbálkozott volna.

– Nyilván életszerűtlen. De nincs mit ragozni: lezártam már azt a fejezetet.

– Mit gondol: kitoltak önnel?

– Athénban tapasztaltabb lettem.

– Mit csinált 2004 és 2009 között?

– Elvégeztem a jogi egyetemet, és átruccantam a civil életbe. Közben edzegettem: tudat alatt alighanem készültem a visszatérésre. A 2008-as, szombathelyi országos bajnokságon már úgy voltam vele: csak adjanak egy cipőt, és megyek a pódiumra. Ez az esemény egy évvel később következett be, amikor a Szeged és a Kecskemét közös együttesével megnyertük a csapatbajnokságot. A sors ajándéka volt, hogy az én utolsó lökésem döntött az aranyéremről...

– És most tagja az Eb-re készülő, háromtagú válogatottnak. Milyen légkörben edz?

– Ha arra gondol, rajtam van-e a stigma, akkor a válaszom: nincs. Sőt maximális bizalmat, támogatást élvezek, és ez nem csak a súlyemelés környezetére vonatkozik. Száznyolcvan fokos fordulat történt.

– Irány a dobogó?

–Miutánmostmunkamellett sportolok, az első hatba kerülés a célom 105 kilóban. A formám rendben van, a nevezések alapján a hetedik hely az enyém...

– Londonban újra ötkarikás részvevő lehetne, habár legalább háromféle verzió kering arról, hogy a doppingvétség után felléphetne-e.

– A magyar sport érdeke, hogy indulhassak az olimpiai kvalifikációs versenyeken.

– Kissé titokzatos...

– Akkor maradjunk annyiban: optimista vagyok.