A kajak-kenu szívós PR-fölfutását jól jellemzi, hogy amíg évtizede az aktuális szövetségi kapitány (Angyal Zoltán) egy bank kirablásához kötötte azt az eseményt, amelynek nyomán fölismernék az utcán, addig ma már – noha szezonális sportágról van szó – a legjobbak keresett reklámhordozók. Ennek nyomán a krémhez tartozó versenyzők nem is keresnek rosszul, jóllehet pontos öszszeget bizonyos titkos szerződések folytán aligha említhetünk. Forrásunk szerint a Kovács Katalin, Janics Natasa olimpiai bajnok élduó 20-25 millió forintot is fölvehet egy olimpia nélküli évben; az elsőre talán nagynak tetsző összeg a Wesselényi közalapítványtól érkező, havi több százezres támogatásból, az ennél kisebb nagyságrendű egyesületi fi zetésből, a komoly bevételt jelentő szponzori megállapodásokból, valamint a világés Európa-bajnokságok után járó jutalomból tevődik össze. A legnagyobb dotációt értelemszerűen a támogató (nagy)vállalatok nyújtják, Kovácsék esetében úgy évi 10-15 millió forintot; a közalapítvány és a klubfizetés havonta hozzávetőleg 600 ezer, tehát összességében 7 millió forintot tesz ki. Az illetékes minisztériumtól járó, előre megállapított módon jelentkező vbés Eb-prémium a múlt esztendőben Kovács Katalin esetében 4 millió forint volt.

A kenus olimpiai bajnok Vajda Attila – becslések szerint – 15-20 millió körül kereshet; a feltörekvő versenyzők – értsd: ifjú világbajnokok, Európa-bajnokok, például Szabó Gabriella – nagyjából 7-9 milliót lapátolhatnak össze. A még hátrébb lévők többsége „örül, hogy megél”, s küzd azért, hogy bekerüljön a legjobbak közé.

E sportághoz képest a korábban megannyi sikert szállító, még ma is Törökkel, Balczóval, Mónával vagy Fábiánnal, Mizsérrel, Martinekkel azonosított öttusa kvázi szegényház. Marosi Ádám világbajnoki címe előtt – ahogyan egy bennfentes fogalmazott – „kabátgombokból” élt: 90 ezret vitt haza a Wesselényitől, miközben klubjától, ahol minimálbéren volt bejelentve, nagyjából ugyanennyit vehetett fel havonta. A vb-arany után annyiban változott a helyzet, hogy Marosi közalapítványi pénze 250 ezerre emelkedett (más kérdés: az összeg egyelőre nem jelent meg az öttusaszövetség büdzséjében, így az egyelőre csak 135 ezret tud utalni a sportolónak), s a versenyzőt a sportág első embere minimálbéren fölvette vállalatához marketingmunkatársnak. Összesen körülbelül 300 ezer forintból próbál kijönni a vb-arannyal és Eb-bronzzal 2,5 millió forintot kasszírozó Marosi, miközben szponzora nincs, akárcsak sportágának, amelynek legföljebb „véletlenül” akad egy-egy. A sportág legfőbb vidéki bázisánál, az Alba Volánnál sem sokkal jobb a helyzet.

„Azzal, hogy Ádám az elnök cégéhez van bejelentve, gyakorlatilag ugyanolyan sportállásban van, mint amilyenben a régiek voltak a rendszerváltozás előtt – jegyezte meg informátorunk. – Amúgy a magyar sport maga a kényszerű kettős foglalkoztatás és a csőd...”

A visszás viszonyokat jól jellemzi a futball: itt többségében 73 500 forintos, azaz minimálbéres fizetések vannak (az adózási feltételek miatt csak néhány klubnál adnak többet ennél, legföljebb 10-20 ezer forinttal), emellett pedig úgynevezett arculatátviteli szerződéseket kötnek a játékosokkal, akik vagy megkapják azt időben, vagy nem. Akad klub, amelynél már jelentős tartozás halmozódott fel (például az Újpestnél), ugyanakkor pontos számokat már csak azért sem lehet citálni, mert egyrészt nem mindennapi gyakorlat, hogy az egyesületi kimutatásokat leadják az illetékes szervezeteknél, másrészt más jogcímen „elő-előfordulnak” olyan juttatások, amelyeket a legteljesebb titokban kezelnek. Mindenesetre „hivatalosan” 300-400 ezer forintra teszik a havi átlagos futballistakeresetet, miközben a topklubok kiemelt játékosai az osztrák másodosztály alsó kategóriáját kapargató egymillió forintot is zsebrevághatnak. A feltételes mód persze már csak azért is indokolt, mert a nagyobb kluboknál – például az autócsodákat és az életszínvonalat látva –inkább magasabbak lehetnek a fizettségek. Csak összehasonlításképpen: a labdás sikersportágnak számító kézilabdában a legjobbak – forrásunk szerint –évi 30 milliót is bőven megkereshetnek, miként a középmezőny tagjainak sem kell kevesebbel beérniük havi 300-500 ezer forintnál.

Jellemző a hazai helyzetre: ez is csak találgatás...