A WBO-, IBF- és IBO-övét kockára tévő ukrán bokszoló tehát „egy csapásra” győzött; persze győzött volna akkor is, ha slusszpoénként nem az úgynevezett KO-ponton találja el amerikai riválisát, mert hát a helyi Esprit Aréna ötvenegyezer nézője előtt rendezett, tizenkét menetes összecsapáson azért végig jobb volt vetélytársánál. Még akkor is, ha a meccs jelentős részében extrákat nem mutatott, csak úgy „ütögetett”, keresve a fogást az előzetesen komplett szakembercsapatok által lesajnált, többnyire biztosan védekező, mi több, versenytársa arcát olykor kellemes kis véraláfutással színesítő Chambersen. A sportág profi változatának nehézsúlyú óriása immár 54 sikeres, azon belül is 48 kiütéssel zárult találkozón van túl (három vereség mellett), Chambers meg alighanem gondos ápoláson. Utóbbi amúgy, jelentjük, él: a gálaest végén napszemüvegben nyilatkozott, egyebek közt azt, hogy jobb volt, jobb volt ez a Klicsko, de kár a tizenkettedik menetért, nagy kár...

Gondolnák, hogy az amerikai az első szakaszban padlóra küldte Klicskót?

Pedig így történt. A sajátos taktikával kezdő Chambers –aki korábban riválisa edzőpartnere volt – az elején kétszer is fölkapta testesebb, s tizenhárom centivel magasabb ellenfelét. A Dr. Acélkalapács becenevű sportember elsőre nem is tudott mit kezdeni e legalábbis sajátos helyzettel, másodjára azonban, a padlóra háttal visszaérkezvén, már olyanynyira zokon vette az intézkedést, hogy jól irányzott rúgással igyekezett törleszteni. Nem mellesleg ekkor – feltehetően az iménti eseményeket továbbgondolva – alaposan meg is kínálta Chamberst: miután újra talpra állt, könnyed ütéskombináció végén elhelyezett jobbegyenesével csaknem kiütötte az amerikait, ám ő akkor még kihúzta „csöngetésig”.

Akkor még.

Klicsko-ököl, vasököl