Ismét Itália?

2010-03-17

„Tényleg olasz–angol vb-döntőre fogadtak Fabio Capellóval?” – kérdeztük a római sajtóbeszélgetésen Marcello Lippit, az olasz válogatottat 2006-ban világbajnoki címre segítő szövetségi kapitányt, aki a rá jellemző sértődött grimaszával pontosította a „megszokott sajtókitalációt”. A válasz: „Februárban, Dél-Afrikában találkoztam Fabióval, és leálltunk egy kis fantáziafutballra. Ha a nyári világbajnokságon mindkét válogatott csoportelsőként jut tovább, ha a nyolcaddöntőben Itália–Kamerun, a negyeddöntőben pedig Itália–Spanyolország meccs lesz, ha, ha, ha..., akkor Angliával valóban összecsaphatunk a torna végjátékában. Ha így lesz, akkor látni akarom Capello arcát az olasz himnusz alatt”.

Azt Lippi nem árulta el, milyen csapattal vág neki a június 11. és július 11. között esedékes vetélkedőnek; a mester keretet május 18-án hirdet. Nem cáfolta viszont, hogy megint Cannavaro lesz a csapatkapitány, míg Cassanónak a nevét se bírja hallani („Ki az?”). A frissítés nélküli öreg azzurrik vádjára Lippi azt válaszolta: „A bajnokságban számít a játékosok kora, ám a vb-n egy hónap alatt öt-hat mérkőzést kell játszani, a lényeg tehát nem az, hogy valaki huszonnégy vagy harmincnégy éves-e. A futballista értékét tapasztalata, alkalmazkodása, karizmája adja. Az aranyérem megnyeréséhez a tudáson túl erős pszichológiai háttér, motiváció és csipetnyi szerencse is kell. Noha négy évvel ezelőtt nem a vb előtt kirobbant bundabotrányból fakadó, »majd mi megmutatjuk« miatt nyertünk, sikerünkben kétségkívül szerepet játszott ez a fajta plusz is. Akkor erős csapatunk volt, a mostani is az, de ismételni mindig nehezebb.”