Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy a később hatszoros világ-, tizenegyszeres Európa- és egyszeres olimpiai aranyérmes „északi fény” 1982-ben éppen Budapesten, az azóta már rég leégett BS nyitóeseményén iratkozott be a nemzetközi élvonalba, s noha a honfitársával, Mikael Appelgrennel vívott Eb-döntőt elveszítette, egy tizenhét éves sihedertől ez megbocsátható hiba volt. A szó szoros értelmében vett játéka azóta oktatófilmek állandó tartozéka, a múltbéli látványos és a jelenlegi atomizált pingpong megunhatatlan keveréke. Csepegtethetnénk a szirupot, hogy ha egyszer leteszi az ütőt, mennyivel lesz szegényebb a sportág, de az érzelgősség nem aktuális: Waldnernek eszébe sincs abbahagyni. Még szép, csupán negyvenöt lesz októberben...

Doktor Waldner

Kevés a párhuzam, de magyar bajnokságot is rendeztek a legutóbbi víkenden. Akadt beszédtéma itt is, s nem csupán azért, mert egy tinilány (Ambrus Krisztina) kiejtette a fő favorit Póta Georginát. A férfi egyest tudniillik bizonyos Muskó Péter nyerte, akiről a zöld (meg újabban kék) asztalok környékén gyakran megfordulókon kívül aligha hallottak sokan. A jelenleg Pécsett játszó asztaliteniszező az első helyet eldöntő mérkőzésen a jóval esélyesebbnek tartott Jakab Jánost múlta felül. Noha a válogatott keretnek ranglistahetedikként hosszabb ideje tagja, világversenyen még sohasem szerepelhetett, s mostani győzelme vitán felül pályafutása eddigi legnagyobb sikere. Igaz, ha Waldnert nézzük, előtte az élet: ő még csak a harmincegyediket tapossa...