Távol Afrikától
Az persze sokat mond, hogy milyen szakaszokbanmért honfitársainkra ilyen-olyan csapást a magyar válogatottal szemben 1978 óta veretlen szbornaja.Annak idején elő- és negyeddöntőkben elszenvedett vereségek keltettek hallatlan bánatot idehaza, s nem utolsósorban azért okoztak mélységes csalódást, mert 1966-ban és 1968-ban például több nemzetközi klaszszist vonultatott fel a magyar csapat, mint ahányat a szintén erős szovjet együttes. Mindenesetre akkoriban európai rangadóknak számítottak e találkozók – hol van ez már? Mire feltűntek hazánkban a „Tovariscsi, konyec!” plakátok, az eredeti magyar futballnak gyakorlatilag vége volt.
Ennek húsz esztendeje, és a helyzet azóta egyre csak romlott. Erwin Koeman, a magyar válogatott holland szövetségi kapitánya ugyan azzal a felütéssel kezdte az évet, hogy a második helyet célozza meg csapatával a legközelebbi Európa-bajnokság selejtezőin, ám ez csak afféle propaganda, amelyet – nem feltétlenül a labdarúgással összefüggésben – megszokhattunk a „szovjet” érában. A nemzeti együttes a hajdanán elképzelhetetlen ötvenkettedik helyen áll a világrangsorban, s még ennél is rosszabb, hogy ezt az „eredményt” – a hivatalos álláspont szerint – sikerként kellene értékelni. Az oroszok tizenharmadikak, de ők sem vidámak, mert lemaradtak az idei világbajnokságról, miután egyrészt pótselejtezőre kényszerültek, másrészt a rájátszásban kiestek a hozzájuk képest szerény képességű szlovénokkal szemben. Noha a futballhátországuk hatalmas, és nem csupán méreteiben, hanem a tehetséggondozás tekintetében is kiterjedt, gyors és kombinatív játékosaik kiváló kvalitásait bántóan ellensúlyozza labdarúgóik rapszodikussága. Ha megy a játék, szinte minden sikerül; ha nem megy, akkor semmi nem jön össze.
Ismerős ez nekünk a hatvanas évekből, itthonról...
Azóta már profizmus van a hajdani vasfüggönyön innen is, de gyakran úgy tetszik, a keleti jegyek változatlanok. Ezért aztán elképzelhető, hogy ma este Győrött korántsem szökik szembe a két válogatott közti kiáltó különbség. Erre már csak azért is van esély, mert a mérkőzés semmiféle jelentőséget nem hordoz magában – olyannyira nem, hogy az orosz futballisták némelyikének sejtése sincs, kik szerepelnek a magyar csapatban –, azaz senkit sem lepne meg, ha a vendégek nem „szakadnának meg” az ETO Parkban. Ha van tét egyáltalán, az ilyenkor a „kicsik” számára van, hogy a bravúrral büszkélkedhessenek mindaddig, amíg el nem érkezik az a periódus, amelyben már csakis az eredmények beszélnek. Magyarország a télinyári szünetekben és a barátságos találkozók időszakában hangos, a tétmérkőzések idején néma...
Most tehát még elfedhető a megannyi hiányposzt a válogatottban, feltéve, hogy az ellenfél nem kapja el a fonalat, és nem váltja néhány gólra a technikai-sebességi differenciát. Ha pedig arra váltja, akkor elő lehet hozni, hogy „jelenleg a felkészülés elején tartunk”.
Tetszik, nem tetszik: manapság Moszkvában vannak a futballisták.
Nálunk meg a duma.
Magyarország–Oroszország
Barátságos mérkőzés, Győr, 19.30. Jv.: Simunovic (horvát).
Magyarország: Király (71-szeres válogatott) – Bodnár (43), Juhász (50), Vanczák (44), Bodor (21) – Buzsáky (18), Dárdai (60), Hajnal (33), Tőzsér (16), Huszti (46) – Rudolf (10).
Oroszország:Akinfejev (39) – Anyjukov (48), Ignasevics (55), Vaszilij Berezuckij (42), Kologyin (21) – Zirjanov (30), Gyenyiszov (11), Szemak (64), Biljaletgyinov (32) vagy Torbinszkij (19) – Arsavin (50) vagy Pogrebnyak (17) , Pavljuscsenko (33).
A magyar válogatott eredményei 2009-ben: Izrael 0-1, Albánia 1-0, Málta 3-0, Románia 0-1, Svédország 1-2, Portugália 0-1 és 0-3, Dánia 1-0, Belgium 0-3 (3 győzelem, 6 vereség, 6-11-es gólkülönbség).
Az orosz csapat eredményei a múlt évben: Azerbajdzsán 2-0 és 1-1, Liechtenstein 1-0 és 3-0, Finnország 3-0, Argentína 2-3, Wales 3-1, Németország 0-1, Szlovénia 2-1 és 0-1 (6 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség, 17-8).
