„Semmiféle baj vagy negatív folyamat nincs Péter jelenlegi helyezése mögött” – említi lapunknak Kállai Gábor nemzetközi nagymester, rögtön hozzátéve, hogy a kialakult helyzetet elemezni korántsem egyszerű. Hozzávetőleg annyi Élőponttal, amennyije most honfitársunknak van (2735), korábban oda lehetett férni a 6–8. hely valamelyikére; ez most legfőképpen azért nem sikerülhet, mert sok a feltörekvő versenyző, szereplésükkel mintegy kiegyenlítődött a mezőny. „Ha csak azt veszem, hogy a világranglistát Magnus Carlsen vezeti, a tizedik pedig YueWang, már érzékelhető az új trend: az első tíz környékén korábban se norvég, se kínai sakkozó nem fordult meg. A világ élvonala erősebb, klasszisokban gazdagabb lett, amire jó példa, hogy a ranglista első száz helyezettjének Élő-értéke átlagban nem kevesebb, mint ötven ponttal lett magasabb az elmúlt tíz esztendőben. Ez a fajta telítettség az egyik oka annak, hogy Lékó visszaesett.”

A másik alighanem az, hogy a szegedi sportembernek – mint Kállai fogalmaz – a sok meccstől elfogyott az energiája. „Ha ugyanis egy versenyző harminc játszmán keresztül nyeretlen marad, akkor biztos, hogy a vélelmezhető szakmai problémák mellett más gondja is akad. Péter legutóbb Wijk aan Zee-ben ült asztalhoz, s ottani első győzelme előtt produkálta az említett sorozatot. Hogy kimerült, az aligha kérdéses, ráadásul, noha még egyáltalán nem nevezhető öregnek, harmincegy éves, vagyis a korábbiakhoz képest másként kell megterveznie a regenerációt, a felkészülést, a versenyzés időszakát. Ugyanakkor a felgyorsult tempóból is fakadó fáradtságra mások ugyanúgy panaszkodnak; nem kivétel ez alól a zseniális Carlsen sem, pedig ő még nincs húszesztendős.”

Lékó, aki a hírek szerint jelenleg egy hónapos kubai pihenését tölti, legközelebb májusban ül asztalhoz, s a magyar válogatott elsőtáblásaként szerepel majd a szeptemberi, hantimanszijszki sakkolimpián. „Mellette szól, hogy szeret és tud is szisztematikusan készülni, s hogy – hallgatva a tanácsokra –magyar és külföldi kollégákkal is bővítette stábját. Ám azt is tudni kell, hogy a rengeteg munka legfeljebb a helyben maradáshoz elég. Az előrelépéshez valami plusz is kell, hogy olyan gondolatokra lelhessen rá az ember, amelyekkel zavarba lehet ejteni az ellenfelet. Olyan ez, mint az aranymosás: hiába feccöl bele az ember rengeteg időt és energiát, nem biztos, hogy megkapja a kincset, amit keresett.”

Kállait legutóbb 2001 decemberében faggattuk Lékó hullámvölgyéről; akkor, miután a játékos már a hatvannégy között búcsúzott a kieséses rendszerű moszkvai világbajnokságon, úgy nyilatkozott: „Lékó Péter már az esztendőt sem képességeinek megfelelően játszotta végig, és ebben nem kis szerepe volt annak a ténynek, hogy nősülése után kevesebb időt és energiát fordított a sakkra. (...) Neki nem a tudása hiányzott, hanem az, amit úgy neveznek: a sakkra való teljes koncentrálás.” A kemény szavak után Lékó olyanynyira összeszedte magát, hogy –például – ezüstéremig repítette az oroszokat is felülmúló válogatottat a bledi sakkolimpián.

A csapat kapitánya akkor Kállai Gábor volt.