Trénere, Széles Sándor mindenekelőtt leszögezi: senki ne keressen különleges okot a háttérben, a sportoló kizárólagos döntéséről van szó.

– Dani tavaly Dél-Afrikába sem ment el, mert nem ideálisak a körülmények; az uszoda és a szállás között túl nagy a távolság, az utazás aránytalanul sok időt és energiát visz el. A mostani, mexikói túrát a magaslat miatt mondta le, amit – noha nem feltétlenül értek egyet vele – méltányoltam. Bár egy vaskos izomzatú versenyző számára – és Gyurta is ilyen – az oxigénhiányos környezet valóban sok megpróbáltatást tartogat, hosszú távon feltehetően hasznos lett volna a táborozás. De mint mindent, ezt is megbeszéltük, és abban maradtunk, hogy nem csinálunk semmi olyasmit, ami az ő akarata ellen való. Főleg nem egy olyan időszakban, amikor remek eredmények vannak mögöttünk, és a budapesti Európa-bajnokság áll előttünk.

Ezzel az erővel akár Pesten is maradhattak volna... – vettettük föl az edzőnek, mire Széles így reagált:

– Azért ez nem egészen így van. A sportolót olykor ki kell szakítani megszokott környezetéből, mentesíteni kell napi feladatai alól. És Hódmezővásárhelyen minden optimális. Hogy mást ne mondjak, minden közel van egymáshoz és hegyeket sem látok, bármerre nézek.