Az, hogy finálét játszott, amúgy jóval kisebb meglepetés; az jóval nagyobb, hogy Justine Henin szintén eljutott idáig. Húsz hónapos kihagyás után Grand Slam-döntőt vívni: nos, az valami. Igaz, majdnem ilyen hosszú távollét után tavaly ősszel Kim Clijsters nyomban megnyerte a US Opent, de azt egyszeri bravúrnak gondolta az ember. És lám, Henin majdnem lemásolta honfitársát. Majdnem. Ha Serena Williams „egyben” van, akkor szinte lehetetlen legyőzni. Most egyben volt, csupán a combját és a vádliját fáslizták be, igazából meg sem kottyant neki. Többnyire az történt, amit ő akart: Henin ugyan 6:3-ra megnyerte a második játszmát, ám azt rutinból hozta. A játék képét inkább az első (6:4) és a harmadik szett (6:2) tükrözte, vagyis végül a papírforma érvényesült.

Ahogyan a férfiaknál is.

A licit immár tizenhatnál tart. Senki többet? Roger Federer tizenhatodik Grand Slam-elsőségét ünnepelhette az Australian Openen; lesz-e utód, aki behozza? Tulajdonképpen Andy Murray volna az egyik jelölt, ám ő kettőből két GS-finálét bukott el; jelzésértékű, hogy mindkettőt a svájci ellen. A mostanit 6:3, 6:4, 7:6-ra veszítette el; némi esélye a harmadik szettben volt, amelyben egyszer sikerült „brékelnie” a világelsőt, ám az 2:5-ről is képes volt egyenlíteni, és a rövidítésben a harmadik mérkőzéslabdáját megnyerte.

„Sírni már tudok úgy, mint Roger. Teniszezni még nem” –utalt a tavalyi döntő után történtekre és foglalta össze a lényeget Murray. „Apaként ez volt az első Grand Slam-győzelmem” – ezt meg Federer mondta.

Valami azt súgja, lesz még második is.

Pontosabban: tizenhetedik.

Federer dicsfényben