Aztán eljött a másnap, és ugyanennek a társaságnak ugyanazon tagjai bódult nyári legyeknek látszódtak a tribünről, kóvályogva, kedv és akarat nélkül kínlódtak, s persze a spanyolok úgy elverték őket, mint szódás a lovát. Egy nap szünet következett, majd a sportág élvonalába időtlen idők óta hiába ácsingózó csehek törölték fel a pályát a fiúkkal, s lehetett is hazaszólni a kedvesnek, hogy melegítheti a levest, mert Innsbruck helyett Pestet veszi célba a busz.

És már csak fülelni kellett a tejfehér ködben. Hallgatni innen is, onnan is a „tutit”. Hogy ne csodálkozzunk, a Spanyolországba beleszerető klasszis átlövő távollétében, sérülésektől sújtva nem is történhetett másképp. Hogy a lényeget illetően másfél, kétcsapatos bajnokságból érkezők egy órára még képesek profiknak látszani, kidagadt erekkel koncentrálni, de a sorozatterhelés már nem az ő műfajuk. Hogy a vezetőedzőként korábban soha, sehol nem dolgozó, ily módon előélet és tapasztalat nélküli szövetségi kapitány bukása maga a papírforma. Hogy a hazai állapotok között külön számnak tartott szövetség komoly anyagi bázist teremtett a sportág számára, de a pénzt nem arra költi, amire kellene; nem szerződtet külföldről kapitányt, nem áldoz a válogatott rendszeres és kiadós összetartásaira. Hogy a játékosokat mifelénk nem motiválja kellőképpen a válogatottság, s bár a Himnusz hallatán megborzonganak a címeres mezben, ez a csapat nem az életük része, mert a klubjaikban jól fizetett félsztárok hiába kotorásznak a nemzeti melegítő zsebében, ott alig-alig találnak valamit.

Csak kapkodta a fejét a kétségek közt vergődő, s miközben a részigazságokból megpróbálta összerakni a mozaikot, az jutott az eszébe, hogy ebben a bitang nagy pocsolyában, amit magyar sportnak hívunk, sorra süllyednek el sportágaink, és lehet ugyan a kósza fellángolásokat melldöngetve triumfálni meg magunkat hétről hétre becsapva lelkendezni a középszeren is, a helyzet ennél prózaibb: már csak azok bírják a tempót, amelyeknek nincs se reklám-, se látványértékük, minek nyomán a határokon túl jószerével a kutyát sem érdeklik.

Pechünk van: mára a hajdan kelet-közép-európai hitbizományként jegyzett kézilabda is kinőtte magát.