Kézbesített ítélet
A bíróság elsőfokú „részítéletében” lényegében azt mondta ki: a Postásnak semmi köze ahhoz az ingatlanhoz, amelyet évtizedek óta használ. Egyelőre úgy tetszik: az egyesületnek mennie kell a Róna utcából.
Az egylet az ötvenes évekig a jelenlegi Puskás Ferenc stadion területén működött, de onnan az építkezések miatt távoznia kellett. A magyar állam a Róna utcába irányította a klubot, s a területet a Magyar Posta mint az egyesület bázisvállalata azzal a kitétellel kapta meg, hogy azon sportklub működik. A rendszerváltás után az ingatlan tulajdoni viszonyai némiképp megváltoztak, azaz a távközlési cégek vagyoni osztozkodása nyomán a következő felállás alakult ki: Magyar Posta (47,5%), Magyar Telekom (47,5%), Antenna Hungária (5%). A cégek ügybuzgalma odáig terjedt, hogy létrehoztak egy alapítványt,
amelyen keresztül finanszírozták a klubot. A Postás korábbi kezelői joga egy adminisztrációs figyelmetlenség okán – nem jegyezték át a földhivatalban – eltűnt, így a tulajdonosok szabadon dönthetnek az ingatlan sorsa felől. Különösebb gond azonban nem adódott egészen 2007 tavaszáig, amikor a cégek váratlanul felszólították az egyesületet, hogy december 31-ig hurcolkodjon ki a létesítményből. Ekkor az alapítvány már megszűnt, formálisan semmi nem kötötte az egyletet az egykori bázisvállalat utódaihoz.
Rostás Gábor, a klub elnöke egy halom dokumentumot pakol elénk, amelyeket a folyamatban lévő perben bizonyítékként használnak fel: a Magyar Posta az államtól annak fejében kapta meg a területet, hogy az egyesületet működteti. „Most pedig mindenáron el akarják adni” – fakad ki a sportvezető. Nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy valakiknek megtetszett az ingatlan. Régi történetet mesél: „Néhány éve az egyik pályamunkás odaszólt nekem: »Főnök, kint öltönyös emberek sétálgatnak a pályán, nem ismerem egyiküket sem.« Nem csoda, hogy nem ismerte, mivel olaszok voltak. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy mit csinálnak itt, nem köntörfalaztak: elmondták, hogy befektetők, és felmérik a terepet. Elzavartam őket.”
Mindenesetre akkor még nem kelt el a terület, az elöljáró pedig mindent megtesz azért, hogy a létesítmény a Postásé legyen. Azaz...
„Ha a bíróság jogerősen kimondja, hogy semmi közünk az ingatlanhoz, akkor sem hagyjuk veszni a klubot. Készek vagyunk megvásárolni az ingatlant. Sportkomplexumot hoznánk létre, amely kitermeli az egyesület fenntartási költségeit. A tulajdonosok azonban – egyelőre – még elővásárlási jogot sem hajlandóak biztosítani a klubnak.”
A cégek az utóbbi évben nulla forinttal támogatták az egyesületet, a létesítmény fenntartására és működtetésére sem adtak egy petákot sem. Ennek fényében derekas bravúrnak tetszik, hogy az egyesületnek „mindössze” 60-70 millió forintot tesz ki az adóssága. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: ha egyetlen fillérjükbe sem kerül a cégeknek a sportegyesület működése, akkor miért olyan fontos az ingatlan értékesítése?
Először a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumhoz fordultunk, de onnan menten a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz irányítottak minket, mert az állami cég gyakorolja a Magyar Posta felett a tulajdonosi jogokat. A vállalat ellenben arról tájékoztatta lapunkat, hogy az ingatlan hasznosítása nem tulajdonosi hatáskör. Ugyancsak megkerestük a sportot felügyelő önkormányzati minisztériumot. Az illetékesek érdeklődésünkre azt felelték: Simóka Beáta szakállamtitkár több alkalommal is tárgyalt Rostással a helyzetről. Egyebet a tárca nemigen tehet. A miértre így a tulajdonosok adhatnának magyarázatot. Közös álláspontjukról a Magyar Telekom kommunikációs igazgatósága tájékoztatta lapunkat: „A terület három tulajdonosa és a Postás Sportegyesület között jelenleg peres eljárás van folyamatban. A három cég tulajdonát képező ingatlant a Postás SE jelenleg jogalap nélkül birtokolja, és ezt a bíróság első fokon már kimondta. A terület jövőbeni hasznosításáról a folyamatban lévő peres eljárás lezárulásával születhet döntés.”
A Postás január 25-én, a Parlamentben ünnepli 110. születésnapját. Meglehet, az utolsót.
