A testileg sértetlen labdarúgók – úgymond: „a halottak emléke előtt tisztelegve” – szombat éjjel egyhangúlag úgy döntöttek: mégis részt vesznek az Afrika Kupán. Erre reagálva Gilbert Houngbo togói miniszterelnök tegnap kijelentette: „A kormánydöntés megváltoztathatatlan. A csapatnak haza kell térnie.” A határozat teljes mértékben érthető, hiszen az egyoldalú tűzharcot átélő togóiak azt mondták az attakról: „Az afrikai futball fesztiváljára érkeztünk, ám mintha háborúba mentünk volna.” S vasárnap délben Emmanuel Adebayor, a togói csapatkapitány – egy francia rádióállomásnaknak nyilatkozva – megerősítette: „Most már a válogatott minden futballistája el akarja hagyni Angolát.”

Paulo Kassoma angolai miniszterelnök – aki tárgyalt Issa Hayatou-val, az Afrikai Labdarúgó Szövetség elnökével is – igyekezett „elszigetelt cselekménynek” minősíteni a véres merényletet, s hangsúlyozta, hogy „garantált” a tornán szereplő együttesek biztonsága.

Joseph Blatter, a FIFA elnöke vasárnap közölte: „Együtt érzek az áldozatok családtagjaival és a togói küldöttséggel. A történtek mélységesen elszomorítanak.” Ugyanakkor hozzátette, hogy az utóbbi években több tornát is incidens nélkül rendeztek meg Afrikában, ezért „nem szabad leállítani az Afrika Kupát sem”. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség legfőbb elöljárója ezzel együtt súlyosan aggódhat, mert a világbajnokságot, ugyebár, Dél-Afrikában tartják, ahol naponta ötven ember tűnik el. A helyszín már a kijelöléskor is messzemenően megosztotta a világot, s mivel Blatter élen járt az „afrikai projekt” szorgalmazásában, a felelőssége a vb tekintetében még akkor is óriási (és egyedi), ha a vendéglátói jog odaítélését szavazás előzte meg.

Az angolai terrorakcióval kapcsolatban senkit sem vigasztal, hogy az nem a futball ellen irányult. Az elkövetést a Cabindai Enklávé Felszabadító Erői elnevezésű szeparatista szervezet vállalta magára, amely az olajban gazdag Cabinda tartomány elszakításáért-függetlenségéért küzd. (Az Afrika Kupa helyszíneinek egyike Cabinda városa.) A merénylet nyomán az angolai kormány szintén részvétet nyilvánított, és közleményben tudatta, hogy egyfelől „minden erkölcsi támogatást megad a togói küldöttségnek”, másfelől „a sérültek a lehető leggondosabb ellátásban részesülnek”. Ám úgy látszik, az együttérzésnek is vannak határai, mert a to góiak – még a második kormányfői hazarendelést megelőzően – hiába kérték, hogy a Ghána elleni hétfői mérkőzésüket később játszhassák le, az Afrikai Labdarúgó Szövetség nem járult hozzá a halasztáshoz.

Kodjovi Obilalé, a togói tartalékkapus Dél-Afrikában, a hordágyon