– Az évi 38 milliós pluszköltséget képtelen előteremteni az egyesület, ezért nincs más megoldás, azt a sportágaknak kell kigazdálkodniuk – magyarázza Szentpáli Gábor ügyvezető elnök. – Erről a csütörtöki elnökségi ülésen tájékoztattam a jelenlévőket, tudva, hogy a már eddig is erőn felüli terheket vállaló szakosztályok számára nagyon is belátható következményekkel jár a döntés. De nincs mit tenni, kifogytunk az eszközökből.

A kilátástalan helyzetből egyetlen kivezető út lenne: a MÁV birtokában lévő ingatlan tulajdonjogának megszerzése. Erre vonatkozóan tervek sokasága készült, mi több, a zuglói önkormányzat augusztusban bejelentette, örömmel megvásárolná a Szőnyi úti területet, s befektetőkkel összefogva modern, gazdaságosan üzemeltethető sportközponttá alakítaná át azt. E cél érdekében úgynevezett változtatási tilalmat rendelt el a területre, ami azt jelenti: meghatározott ideig kizárólag sportcélokra használható és hasznosítható az ingatlan. A vasúti céggel azonban azóta sem sikerült dűlőre jutni, így a testület nem léphet tovább.

– Bár a MÁV vezetésébenmegvan a szándék az értékesítésre, a döntési mechanizmus olyan sokcsatornás, annyi benne a buktató, hogy mindig elhal valahol az ügy – így Szentpáli. (Információnk szerint a részvénytársaság központi üzemi tanácsa éppen tegnap vétózta meg a menedzsment által aláírt, a BVSC számára amúgy kedvezőnek nehezen mondható bérleti szerződés szentesítését.)

A klub az elektromos művek mellett a gázszolgáltatónak is több tízmillió forinttal tartozik, nyomja az APEH-adósság és szinte az összes működési, valamint bérköltség, az akut problémát pedig az jelenti, hogy a MÁV-tól – éppen az említett kontraktus hiánya miatt – október óta egy forint sem érkezett. Ugyanakkor a körülmények dacára eredményesebbnél eredményesebb szakosztályok végsőkig lepukkant, beázó és omladozó létesítményekben élik mindennapjaikat, de a kérdés ma már úgy szól: vajon meddig?

Az ügyvezető elnök nem ködösít arra a felvetésre, hogy az újabb tehertétel nyomán egyáltalán miféle kapocs köti majd a lényegében teljes önfenntartásra ítélt szakosztályokat a klubhoz.

– Nincs mit szépíteni, jóformán semmilyen. Sajnos, egyáltalán nem zárható ki, hogy lesznek részlegek, amelyek nem tudnak úrrá lenni a kritikus állapoton, és jobb esetben önállósodnak, rosszabban megszűnnek. Mindezt egy havi bő hárommilliós, ránk ruházott tétel, egy akkora summa miatt, amelynél – ahogy a sajtóhírekben olvasom – jó néhány MÁV-alkalmazott nagyobb végkielégítést kap. Igazán nem szeretnék demagóg lenni, csupán tényként említem: mi másfél ezer fiatal sportolásáról, magas színvonalú szakmai felkészítéséről gondoskodunk. Nem utolsósorban arról, hogy egészségesek legyenek és ne az utcán csellengjenek.

Megkeresésünkre – miszerint mi a MÁV szándéka a BVSC-vel – a vasúttársaság kommunikációs igazgatósága a következő szövegű tájékoztatást adta: „A MÁV Zrt. új menedzsmentje fontosnak tartja a MÁV Csoport, illetve a MÁV érdekkörébe tartozó különböző intézmények (például sportklubok) közötti kapcsolatok transzparenciájának növelését. E törekvésébe illeszkedik például a BVSC által használt ingatlanok jogviszonyának régóta esedékes rendezése. E jogviszony rendezése során a MÁV arra törekszik, hogy az új helyzet a lehető legcsekélyebb terhet rója a klubra.”

Az értelmezést az olvasóra bízzuk, és nem irigyeljük.

Öltöző egy élszakosztályban. Mindennek megvan az ára...