Nehéz ezt most feldolgozni. A „védje háziállatát a szilveszteri petárdázástól” és a „férje kiakadt Niki Bellucci aktfotóin” típusú nagy magyar december 29-be egyszer csak belehasít a fölismerés, hogy eresztékeiben recseg-ropog a magyar sport, és eztet a helyzetet mindjárt meg kell konzultálni, hirtelen át kell tekinteni „egy leendő sportbarát kormány” előtt álló legsürgetőbb feladatokat; ennél időszerűbb most valóban nincs is.

Hogy Varga miniszter miként látja és Orbán pártelnök featuring Schmitt vezető mit szeretne, afelől amúgy sincs kétségünk: az egyik fél megpróbálja a legtöbbet kihozni a sikertörténetnek aligha minősíthető, ugyanakkor problematikailag összetett kérdéskörből, a másik fél pedig igyekszik a legsötétebb képet fölfesteni; jól hozzászoktunk már a verbális vircsaftparádéhoz, mondhatni, életünk szerves, megkerülhetetlen része lett. Hanem ez a „levélben kért konzultációt” fordulat: ez azért, lássuk be, zseniális újítás.

December 29. van, reggel. A hasban még mocorog a bejgli, a látóteret már kezdi betölteni a malac meg a virsli, és akkor az ember két falat, titkárnőtől kapott kókuszgolyó között ráébred, hogy gyorsan konzultálni akar. Hívd a Palit, nem, nem, inkább írj egy közleményt, hogy szeretném számba venni a Palival „egy leendő sportbarát kormány előtt álló legsürgetőbb feladatokat mind az olimpiai felkészülés, mind pedig az utánpótlás-nevelés fejlesztésének területén”, aztán add ki gyorsan.

És akkor innen már lehet szépen körmöt rágni úgy közvéleményileg, mint riválisilag, hogy a korábbi Fidesz-alelnök, a párt továbbszolgáló EP-képviselője hajlandó-e konzultálni a magyar sport nagy barátjával, s ha igen, akkor a konzultáció után egyetértenek-e majd bármiben is.

Valami azt súgja, hogy igen.