A Vasas Futball Kft. 99 százalékos tulajdonrészének értékesítése azzal a lehetőséggel is együtt jár, hogy a befektető ingatlanfejlesztést is megvalósíthat a Fáy utcai létesítmény területén – amelynek kezelői jogát az állam majd ötven évre átadta a Vasasnak –, de csak abban az esetben, ha az megfelel az önkormányzat úgynevezett övezeti besorolásának.

Aligha csodálható, hogy ez is az üzlethez tartozik, mert a magyar futball – illetve, a labdarúgás legújabb kori hazai válfaja – önmagában egyetlen külföldi partner számára sem vonzó. Ha más nem, a nézőszámok is bizonyítják: még honfitársainknak sem az… Ezzel együtt Dellacasa tréner energikus székfoglalót tartott arról, hogy a Vasas felnőtt csapatának – merthogy a Fáy utcai utánpótlást is átveszi a luxemburgi holding – néhány esztendőn belül a magyar élmezőnyhöz kell tartoznia, függetlenül attól, hogy az éves költségvetés nem (vagy nem sokkal) lesz magasabb az itthoni átlagnál. A szakvezető több poszton külföldi játékossal erősítené meg a garnitúrát, s erre esélyt adnak egyrészt Dellacasa, másrészt a keret kialakításért felelős Bressan kiterjedt olasz és svájci kapcsolatai. Ám aki azt gondolja, hogy hamarosan „Nesták”, „Gattusók”, „Freiek” futballoznak Angyalföldön, az nagyot téved: alighanem alacsonyabb osztályú, de a mai magyar NB I-ben – a mezőny gyengesége folytán – jól hasznosítható labdarúgókról lehet szó.

Bressan és Dellacasa január 4-én áll munkába, s a tréner február 20-ig hatvanegy alkalommal találkozik – tréningen vagy előkészületi meccsen – a futballistákkal. A szakvezető a tegnap délelőtti tájékoztatón azt hangoztatta, hogy nála a legfontosabb „a labda, a labda, a labda”, azaz a kondíció javítását is a játékos edzéseken keresztül képzeli el. Az angyalföldi labdarúgókról általában nincs rossz véleménye – noha a direktorral együtt augusztus óta figyeli őket –, igaz, a Serie A-ban kétszáz meccset játszó, a Fiorentinával a Bajnokok Ligájában is szereplő Bressan ebben a tekintetben nem nyilvánult meg. Majd megszólal – gondolhatta –, ha annak eljön az ideje. Angyalföldön vele együtt remélik: előbb-utóbb lesz mit mondania…