Forza Vasas?
A harminckilenc esztendős fiúnak a gyász napjaiban kellett hajráznia a piroskék futballcsapathoz érkező luxemburgi befektetővel folytatott tárgyalásokon, és meglehet, ma „Terra d’Angelónak” nevezik Angyalföldet, mivel a klub hivatalosan is bemutatja az olasz sportigazgatót, Mauro Bressant, valamint a szintén itáliai szakvezetőt, Giovanni Dellacasát.
Kettejük közül Bressan a nevesebb, hiszen ő – a Barin, a Cagliarin és több más csapaton kívül – a Fiorentinában is futballozott. Sőt, a Bajnokok Ligája 1999/2000-es évadában a BL-történet legnagyobb góljainak egyikét rúgta Firenzében az egyébként is emlékezetes, Barcelona elleni mérkőzésen (3-3): húsz méterről, oldalt vetődve, ollózva küldte a labdát a jobb felső sarokba. Dellacasával Luganóban működött először együtt, ahol ő még játékos, míg nála tíz évvel idősebb – negyvennyolc éves – társa tréner volt. (Nem véletlen a svájci találkozás, mert az edző jó néhány alpesi klubnál – Winterthur, Neuchatel Xamax, Sion, Chiasso – dolgozott.
Markovits tegnap sóhajtva mondta: „Apukám mindig azt emlegette, futball nélkül nincs klub. Távozását igyekszem úgy felfogni, hogy akkor engedte el a kezem, amikor rendeződhet a labdarúgócsapat sorsa.” A Vasasból egyhamar nyilván nem lesz Fiorentina – mint ahogyan olyan együttes sem, amely a Közép-európai Kupában annak idején 5-1-re intézte el a firenzei együttest –, de a magyar futball jelenlegi állapotai között egyáltalán üzleti partnerre lelni is feltűnő eredmény. S a 2002 októberétől hivatalban lévő Markovits ügyvezetésével már voltak a gazdálkodással összefüggő sikerei a klubnak, hiszen – szembeszökő előnyére – átalakult a pasaréti bázis, majdnem teljesen megújult a Folyondár utcai komplexum, és létrejött a Fáy utcai műfüves pályaegyüttes. Igaz, az angyalföldi klubházra már bontási engedély van, de az ügyvezető úgy véli: a mostani futballprojekt kapcsán legalább el lehet gondolkodni azon is, hogy miként épüljön új székház. (Meg talán a névadó Illovszky Rudolfhoz méltó stadion.)
A Vasas 2004-ben kapta meg létesítményeinek vagyonkezelői jogát – negyvenkilenc esztendőre –, s azóta több mint hárommilliárd forintot vont be a fejlesztésekbe, miközben fenntartotta és működtette három telephelyét. (Erre a célra korábban az állam fizetett évi 200 millió forintot.) S mostantól elválik, mennyire hatásos a Terra d’Angelo-akció...
