Az idén – kivételesen – nem minden csapat csúszott el már az elején, bár a Haladás, a Honvéd és az Újpest a kontinens második számú klubtornáján hozta a hovatovább kötelezőt: úgy tűnt el a mezőnyből, mintha ott se lett volna.

A Debrecen viszont bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe – szép volt, Lokomotív, és merci, Monsieur Platini –, bár ott éppen annyi babér termett neki, akár a kvalifikációs szakasz zárófordulójában kiejtett szófiai Levszkinek az Európa Ligában. A bolgár együttes már a csütörtöki befejezés előtt csütörtököt mondott, hiszen öt mérkőzés után pont és szerzett gól nélkül vesztegel a G csoport utolsó helyén.

Valóságos csoda lesz, ha holnap Rómában nem kap ki nullra a Laziótól... De vissza a magyar „csúcshoz”. A DVSC ugyan – hat BL-vereség, tizenkilenc kapott gól ide vagy oda – két hónappal megrövidítettea nyugalmat, de most már jöhet az idilli etap, amelynek során a magyar labdarúgás magába zárkózhat, és szereplői a nagy béke közben azt mondanak, amit akarnak.

Nemzetközi tétmérkőzés szereplője a jövő nyárig nem köp bele a (fekete-) levesbe, azaz újólag addig nem derülhet ki, milyen távol van a világ, nyakló nélkül lehet láttatni a dolce vitát. Rendben, egy-két barátságos válogatott találkozó azért lesz, de az még jó is, mert ha véletlenül győz az együttes, akkor turbózható a semmi, ha meg kikap, akkor úgyis csak „a felkészülés periódusában vagyunk, ilyenkor nem az eredmény az elsődleges”.

Az más kérdés, hogy 1986 óta egyetlen selejtezősorozatra sem sikerült rendesen felkészülni; legutóbb a holland Erwin Koeman szövetségi kapitánnyal is csupán a mit sem érő negyedik hely jutott a nemzeti együttesnek. Igaz, ez a produkció olyannyira megragadta a szövetséget, hogy a szerződéshosszabbítás világbajnokának tekinthető MLSZ már „félidőben” leborult a vendég szakvezető előtt: írjon alá újabb két esztendőre.

Majd hülye lett volna nemet mondani... Ilyen silány teljesítménnyel ugyanis csak egy helyen lehet a poszton maradni (sőt élvezni, amint hivatalos körökben még ünneplik is az embert): Magyarországon.

Ahol a következő hónapokban az amilyen hosszú, olyan tartalmatlan téli „előkészület”, majd a bajnokság veszi át a hatalmat. Kontroll nélkül, ugyebár. Emelkedett szövegből lesz bőven, élményből ellenben annál kevesebb, mivel az NB I sétatéri tempója, fakó kisugárzása – szemben a részvevők és ugyancsak bódult támogatóik megnyilatkozásaival – az égvilágon semmit nem ígér.

A nótát kívülről fújóknak (értsd: a nem a berkeken belülről hamisan éneklőknek) valamelyest meg lehet bocsátani, hiszen egy egész generáció felnőtt anélkül, hogy valódi futballt látott volna idehaza. Ennélfogva téveszmében él, labdarúgásnak véli a legnagyszerűbb sport szegényes itthoni válfaját, bár teljes felmentést még így sem érdemel, hiszen a televízión keresztül csak beszüremkedik hozzá: jobb helyeken miként játsszák ezt a játékot.

Ahhoz, hogy ettől függetleníteni tudja magát, vaknak vagy tévégyűlölőnek kell lennie. (De riporter az utóbbiból semmiképp sem válhat.) A kórus azonban hiába harsog: az első osztályú bajnokság őszi szezonjának mérkőzéseit fordulónként – átlagban – 23 413 néző tekintette meg a helyszínen. Az egy találkozóra jutó közönség 2926 ember. (Ez úgy is hallatlanul kevés, hogy néhány meccset zárt kapuk mögött rendeztek.) Az idény előtt egyesek még arról áradoztak, milyen nagyszerű lenne visszahozni a kettős rangadókat a Nép-, azaz a Puskás stadionba.

Ehhez képest az egyaránt az ötödik fordulóban rendezett Vasas–FTC-n három-, a Honvéd–Újpesten meg kétezren voltak. Így végképp nem lehet csodálkozni a mind gyakoribb „százas” nézőszámokon, melyekkel főként a Honvédnak, az MTK-nak, a Vasasnak kell szembenéznie. Kispesten és Angyalföldön még a BL-szereplő Debrecen vendégjátéka is csak ezer szurkolót „vonzott”.

A konklúzió ezúttal is: a publikumot képtelenség becsapni. Ha csak szósz van, az sovány ebéd. Ráadásul a mártás is savanyú.

Tényleg a szünet a legédesebb.

NB I-es nézőszámok

Első forduló:     30 000
Második forduló: 20 500
Harmadik forduló: 21 000
Negyedik forduló: 25 300
Ötödik forduló:     24 300
Hatodik forduló:     25 500
Hetedik forduló:     26 000
Nyolcadik forduló: 26 200
Kilencedik forduló: 23 800
Tizedik forduló:     29 900
Tizenegyedik forduló: 21 200
Tizenkettedik forduló: 24 700
Tizenharmadik forduló: 26 800
Tizennegyedik forduló: 23 400
Tizenötödik forduló: 16 900

Sehol senki