A németek szerint az érintettek egyike Magyarország, amely állítólag tizenhárom első osztályú találkozóval írta be nevét a botránykrónikába. Állítólag, mert konkrétan elcsalt – megbundázott –meccsekről azóta sem tudunk; találgatások, klubnevek röpködnek a levegőben, hogy az izgalmi állapotot szinten tartsák.

November 20-a óta a „mindenki tudja, hogy létezik, csak éppen bizonyítani lehetetlen” megállapításig jutottunk el, ami, három hét alatt nem éppen jelentős produktum. A spontán reakciók a „szerintem nem én voltam” mentegetőzés szintjét súrolják, egyenként és összességében hozzák a magyar labdarúgás szereplőitől elvárt színvonalat. Igen meggyőző volt például az Újpest közleménye. Miután esetleges bundázóként a Bild című újság bedobta a Megyeri úti egylet nevét, a vezetőség okát látta az azonnali cáfolatnak, amely így szólt: „Kijelentjük, hogy az Újpest, mint klub, semmilyen szinten nem kapcsolható össze az úgynevezett fogadási botránnyal, továbbá a mérkőzések manipulálásával.” A cáfolat pont annyira izmos, mint amilyen meggyőző a Bild pillanatnyilag legföljebb blöffnek nevezhető találgatása. A Honvéd tulajdonosának pereskedésre felhívó tanácsát akár meg is fogadhatták volna Újpesten, csakhogy két-három nap elteltével már maga Hemingway úr görényezte/patkányozta le esetlegesen bundázó futballistáit.

Annyi hozadéka azért mégis lett a bochumi bejelentésnek, hogy végre megtudtuk: a tavaly szeptember 7-én a szerbekkel szemben 8-0-ra elveszített U21-es Európa-bajnoki selejtezőt követően támadt egy kis verbális hosszabbítás az öltözőben, egyesek kérdőre vontak másokat, mi több, a buszon is volt egy kis hangoskodás, de hogy konkrétan mi hangzott el, azt nem tudni, mert a szövetségi kapitány elöl ült, és a mobilját babrálta. Beszélnek további két gyanús utánpótlásmeccsről – az egyik ugyancsak tavalyi –, a fegyelmi testület vezetője alkotta egyszemélyes bizottság tartott is egy meghallgatást, amelyen a legkonkrétabb információ az volt, hogy a bundára felhívó ember magyarul beszélt. Nevek nem hangzottak el. Az összejövetel komolyságát jelzi: az egyik játékos egy nap késéssel ment el, mert „nem tudott az eseményről”.

A történtek felgöngyölítése, továbbá a magyar futball közeli megtisztulása szempontjából örvendetes viszont, hogy mindössze tizenöt hónappal a megalázó 0-8 után az MLSZ felvette a kapcsolatot a Nemzeti Nyomozó Irodával, feljelentés-kiegészítést tett –mihez képest? –, továbbá átküldte a fegyelmi bizottság elnökének a meghallgatáson készült jegyzőkönyveit. Az egyik játékos elgondolkodtató módon az ügyvédjével jelent meg. Utóbbi méltatlankodott is, hogy védencének nem kellene itt lennie, ugyanis a sportfegyelmi ügyek elévülési ideje egy év. Így azért egyszerűbb: maradt gyanúsnak a Kaposvölgyeszigetszentmiklós kupameccs. Fejek hullanak majd, akárki meglássa.