Amiről beszélünk: a jövő nyári vb-n immár három 5000 méteres futamot is rendeznek (férfi és női kajak, továbbá kenu egyesben), valamint lesz, hoppá!, női 200-as kenuverseny is (szintén szólóban), minek nyomán "elmerül" valamennyi kétszázas csapathajó. "A tavalyi kongresszus két irányt jelölt ki: a hosszabb táv felélesztését és a váltók bevezetését - említette Schmidt. - Utóbbi már átesett a tesztüzemen: az augusztusi, kanadai vb stafétaviadalai minden tekintetben sikert arattak. Az ezres, ötszázas, kétszázas kategóriacsomag bővítésekor több szempont is fölvetődött: legyen az új táv háromezer vagy mint régen, tízezer méter, aztán az ötezres verzió ért célt. Az még pontosan nem tudható, miként állnak össze a futamok; most annyi bizonyos, hogy afféle körversenyszerű vetélkedést láthatunk majd."

Hogy az átalakulást megsínyli-e a "magyar sport fölé esernyőt tartó" garnitúra, az kérdés. Schmidt szerint: "A hosszabb távtól már csak a hagyományok miatt sem féltem magunkat, ám azzal, hogy csapathajókat lőnek ki egyéni futamokért, még nagyobb lesz a rivalizálás, ami az eredményességünk rovására mehet. Egy-egy gyors embert minden országban találni; jó egységet fellelni és összerakni már munkásabb feladat".

Miután az olimpiai menünek sem örült annyira a magyar vezérkar, fölvetődik: mekkora hazánk érdekérvényesítő képessége? "Erős az angolszász vonal, amely például a férfi és női futamok ötven-ötven százalékos arányát látná helyesnek, s már lépett is a kérdésben: Londonban a hölgyeknél már négy számban avatnak bajnokot. Ám a kevésbé látványos, az időrendet, a kvalifikációt vagy a kvótaszámot érintő döntésekben van szavunk; ebben nagy szerepe van Vaskuti Istvánnak, a döntéshozó testület első alelnökének."