Most következik a második.

Omdurman a jelenkorban szudáni főváros, Kartúm része, ahol ma a harmadik - a vb-részvételről döntő - találkozót rendezik az afrikai C csoport küzdelmeit azonos pontszámmal (13) és gólkülönbséggel (9-4) záró algériai és egyiptomi válogatott között.

Nem éppen nyugodt hangulatban. A múlt heti, kairói meccs előtt kövekkel zúzták be az algériai csapat buszának ablakait, s az attak következtében a vendégek több játékosa megsebesült. A meccset azonban lejátszották; győztek az egyiptomiak, éppen annyira (2-0-ra), hogy teljes legyen az egyenlőség... Ám az indulatok nem csitultak, ennek megfelelően nem kevesebb, mint 15 ezer karhatalmista vigyáz ma a rendre. Van ok a készültségre: Algírban tüntetés zajlott Egyiptom nagykövetsége előtt, több egyiptomi érdekeltségű céget pedig támadást ért, egyet felgyújtottak. A nemzetközi sajtó aggódva kérdezi: ez még futball vagy már politikai ügy?

A felvetés - egyebek közt - azért is indokolt, mert a mérkőzést csaknem napra pontosan húsz évvel az után tartják, hogy botránnyal zárult egy másik egyiptomi-algériai selejtező 1989. november 17-én. Azon az összecsapáson a "fáraók" 1-0-ra győztek, s - mindmáig utoljára - kiharcolták a vb-szereplés jogát, ám a találkozó lefújását követő pillanatokban egy üveggel kiverték az egyiptomi csapatorvos egyik szemét. A bűncselekménnyel Belloumit, a 147-szeres algériai válogatott labdarúgót gyanúsították, sőt utóbb az egyiptomi hatóságok - távollétében - börtönbüntetést szabtak ki rá, de kiderült: nem az ártatlanságát kezdettől fogva hangoztató Belloumi volt a tettes. (Ha igaz, Kadri, az algériai kapus rontott a doktorra.) Az ítéletet azonban csak az idén áprilisban vonták vissza...

Ilyen előzmények után tényleg van mitől tartani. S az sem javított a helyzeten, hogy a két ország szurkolói csupán kilenc-kilencezer belépőt kaptak a ráadástalálkozóra, noha Algériában 1 millió 730 (!) repülőjegy-igénylés érkezett a nemzeti légitársasághoz. (S akkor még nem beszéltünk arról, hogy meganynyi francia állampolgárságú algériai kelt útra Párizsból...) Szudánban 48 algériai és 18 egyiptomi charterjáratot fogadnak - az egyiptomiak egy része gépkocsival indult el Kartúmba -, azaz a reptéren legalább akkora zsúfoltság lesz, mint a stadionban. Igaz, a 41 ezer férőhelyes arénába - biztonsági okokból - csak 35 ezer drukkert engednek be, viszont az algériai futballisták számíthatnak a 17 ezer szudánira, mert a helyiek kilencvenkilenc százaléka nekik szurkol.

Algéria együttese legutóbb 1986-ban vett részt a világbajnokságon. Ismerünk még ilyen válogatottat.

Még ha efféle csatákkal az életben nem volt dolgunk, hála a jó égnek...

Európában ma rendezik a pótselejtezők visszavágóit. A legjobb helyzetben a vendégként 1-0-ra győztes francia válogatott van, bár Giovanni Trapattoni, az írek olasz szakvezetője azt mondta: "Mivel egész életemet a futballban töltöttem, nyugodtan állíthatom, láttam már fordítást hasonló szituációban." Egy másik nagy öreg, Otto Rehhagel, a görögök német szövetségi kapitánya szintén nincs elkeseredve az első mérkőzés eredményétől (0-0): "Ha nem tudsz győzni, a legjobb megoldás az, ha nem kapsz gólt. Ukrajna ellen Athénban ezt már teljesítettük, most többre készülünk." Az edzők doyenje, a hetvennégy éves horvát Ciro Blazevic, a bosnyákok trénere pedig így vélekedett: "Nagyobb nyomásra és kisebb balszerencsére van szükség, mint Lisszabonban." Ott a portugálok 1-0-ra nyertek, de Zenicán novemberben is melegük lehet... A negyedik párban az oroszok 2-1-re "vezetnek", viszont Marko Suler, a szlovénok csatára arról beszélt: "Akármilyen nagyszerű edző is Hiddink, és bármilyen favorit is az orosz együttes, a moszkvai találkozó hajrájában már bebizonyítottuk, hogy minden lehetséges." (Pecnik a finisben szépített, majd az utolsó percben Akinfejev kapus nagy bravúrral mentette meg az oroszokat a 2-2-től.) Dinijar Biljaletgyinov, a két orosz gól szerzője nem is nagyon ünnepelte a sikert, sőt azt mondta az újságíróknak: "Csak a visszavágó után nyilatkozom. Akkor már lesz miről."