Az agyonajnározott válogatott az idén három mérkőzést nyert, hatot elvesztett. A tavaszon két győzelemmel és egy vereséggel jutott túl, mert akkor találkozott Albániával és Máltával. Az ősszel aztán nem volt se szkipetár, se szigetországi mentsvár, és a statisztika így alakult: egy győzelem, öt vereség, 2-10-es gólkülönbség. A két gól egyike is "égből potytyant" tizenegyesből esett... Egyébiránt az egész évben öszszesen hatszor sikerült megzörgetni az ellenfelek hálóját, ami az utóbbi évtizedek harmatgyönge magyar futballjában is kirívó teljesítmény.

Ehhez képest Kisteleki István MLSZ-elnök azt mondta áprilisban (nem elsején, huszonnyolcadikán): "A válogatottat - csúnya szóval - megcsináltuk, megtöltöttük tartalommal." Jól megcsinálták... Igaz, az elöljáró már a vb-selejtezők csoportbeosztása után kijelentette: "A magyar válogatottnak versenyben kell lennie a második helyért." Az már a múlt ködébe veszett, hogy Mezey György nyomban e nyilatkozat elhangzása után így kommentálta a szövetségi prominens hamukáját: ""Megdöbbentem Kisteleki István szavain. A közönséget hülyének nézi az MLSZ-elnök? Inkább szembe kellene nézni a tényekkel, a magyar válogatott egyik csoportból sem harcolhatná ki a vb-szereplést."

Hogy a szövetség feje mellébeszél, arról Lothar Matthäus is mondott egy s mást. "Kisteleki nem tartozik a szavahihető emberek közé - szögezte le. - Sőt, legalább annyit ártott a magyar labdarúgásnak, akár az 1954-es világbajnoki döntő elvesztése." Igaz, Matthäusnak volt oka "arénáznia" az úszódresszcég magyarországi képviselőjének méltatásakor, hiszen Kisteleki éppen azzal lépett a futballtrónra, hogy eltörli a "Matthäus-világot".

Azt a korszakot tényleg lezárta.

És új "Matthäus-érát" hozott a helyébe.

Erwin Koeman hasonlóan jól megfizetett szakvezető, amilyen a német tréner volt, s bár a holland kiegyensúlyozottabb, komolyabb ember a csapongó és nagyotmondó Lotharnál, a változás csupán annyi, hogy most munkamegosztás van. Koeman nem hajlandó összevissza beszélni, ám a hallgatag vendégtréner helyett Kisteleki és megannyi (olykor - mint tudjuk - változékony hangütésű) "szóvivője" nyomja a sódert.

De egyszer bekövetkezik a sánta kutya effektus...

Így csupán jelentéktelen győzelmek maradnak. Az elnök kétségkívül csatát nyert: 1. a megválasztásával; 2. az MLSZ-apparátus kisöprésével (a tisztogatás következtében a nyolcadik főtitkárt fogyasztja a Kisteleki-féle szövetség); 3. azzal, hogy meggátolta a Madonna-koncert megrendezését a Puskás stadionban. Az utóbbi "diadal" kivívásakor kifejtette: "Huszonhárom éve nem vívott ilyen fontos meccseket a válogatott."

Mi tagadás, szűk huszonhárom esztendő volt...

És siker a pályán nem akadt.

Az előmenetel ugyanis nem a süketelésen múlik: a megfelelő szerepléshez biztos alapok meg játékosok kellenek. A fundamentum azonban hiányzik, akárcsak - ebből fakadóan - a választék. Koemant sokan azzal támadták, hogy nem eléggé támadó szellemű a csapata. Igaz. De miként vezényeljen rohamot, ha nincs katonája? Az attakhoz a futballban mindenekelőtt labdára van szükség, márpedig a magyar válogatott még Albániával szemben sem feltétlenül tudja birtokolni a labdát, nemhogy a közép- vagy élmezőny képviselői ellen...

Azzal a garnitúrával, amelyet a hollandusra bíztak, Dunga, José Mourinho vagy Marcello Lippi sem tudna mit kezdeni. Legföljebb e trió tagjai nem válogatták volna be Gyepest, Tímárt, Bodort és másokat. Ám a többi futballista sem sokkal jobb. Az úgynevezett ászok közül Gera, Hajnal és Dzsudzsák hosszú hónapokon keresztül semmit sem produkált a válogatottban, és őszre még a három leginkább megbízható ember, Juhász, Dárdai és Huszti is annyit nyújtott, mint a "derékhad". Kerettagok egész sorának egyetlen momentumára sem emlékszünk. A legelevenebben az él bennünk, hogy Dzsudzsák ledorongolta a látókat: "Aki azt mondja, jogosan kaptunk ki, az nem magyar és hazudik" - fakadt ki a magyar-svéd 1-2 után. Majd letagadta, hogy ezt nyilatkozta, s amikor kiderült, hogy a megdöbbentő szavait rögzítő felvétel a saját honlapján is fenn van, elnézést kért a szemének hinni merő fél országtól...

Az eset azért is figyelmet érdemel, mert benne van az MLSZ-morál. A valóságtartalom megkerülése és az is, hogy sztárokká avatnak a címeres mezben még csak közepesen sem futballozó labdarúgókat, akik - mind az örökös lódítás, mind a talapzatra állítás következtében - azt hiszik: mondhatnak, amit akarnak.

Az eredmények reálisabban beszélnek.

A válogatott és az NB I olyan élményt nyújt, hogy sok korábbi labdarúgónak eszébe sem jut kimenni a meccsekre. S ha a tévében megnéz egy-egy magyar mérkőzést, akkor is meghasonulva bámul maga elé: "Mi ez? Merthogy nem futball, az biztos." De a véleményük egyáltalán nem számít; mármint a dilettantizmus urainak nem. Többek között Göröcs János, Novák Dezső, Kovács Kálmán is arra az álláspontra helyezkedett, hogy ki kellene fizetni Koemant, és hagyni, menjen Isten hírével. Kisteleki úgy reagált: amint a régiek lesznek döntési helyzetben, megtehetik a szerintük helyes lépést. Ő - és vele az elnökség - ellenben meghoszszabbította a holland edző szerződését.

Ez még a nyáron történt. Azóta a találkozók öthatodán elszenvedett vereségek és a vb-selejtezőkön "kivívott" negyedik hely igazolták a szövetség körültekintését. A múlt héten Belgiumban a hosszú ideje reménytelen magyar labdarúgás legrosszabb napjait sikerült idézni...

Valaha a 6-3-ra voltunk büszkék. Most az évi mérleg 3-6. De ne legyen kétségünk: az MLSZ-ben már lázasan dolgoznak.

Az újabb kampány szövegén.

Válogatott epizódok

Február 11.: Izrael 0-1

Március 28.: Albánia 1-0 (gól: Torghelle)

Április 1.: Málta 3-0 (Hajnal, Gera, Juhász)

Augusztus 12.: Románia 0-1

Szeptember 5.: Svédország 1-2 (Huszti)

Szeptember 9.: Portugália 0-1

Október 10.: Portugália 0-3

Október 14.: Dánia 1-0 (Buzsáky)

November 14.: Belgium 0-3