Ám hogy a lényegről is valamit, íme, egy idézet: "Azt sajnálom, hogy a válogatottal kapcsolatos véleményemet politikainak minősítette. Ezzel bele is keverte a sportba a politikát."

Mármost az van, hogy ez tényleg politika.

Kisteleki István MLSZ-elnök a stábjával jól elhúzhatna végre, én meg, aki vagyok, majd a jövő tavasztól szépen újraszervezem ezt az egészet, mert az nem lehet, hogy senkiháziak kezében legyen a magyar futball. Értelmezhetjük ezt másként is? Persze. Maga a mondat gazdája sem érti, miért veszik "politikainak" az ő utóbbi időben megejtett finom, sport-, elsősorban futballügyi megnyilvánulásait. Pedig.

A csütörtöki Blikk interjút közölt Orbán Viktorral; onnan a citált idézet, amelynek tanúsága szerint a Fidesz elnöke "visszafröccsentette" a sarat Erwin Koeman szövetségi kapitányra. A cikkből kiderült az is, hogy erős kormány kell meg sok minden más is, amivel vitatkozni aligha lehet. A felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia alapítója, a zsigeri futballrajongó miért ne szólhatna a kedvenc játékáról, a fiatalokról, a Mezey György által összerakott Videotonról?

Hanem: ha szándékosan rárúgjuk az ajtót valakire, akkor el kellene vállalni, hogy szándékosan rárúgtuk az ajtót. Az ügy viszonylag új keletű: Orbán Viktor az "ősz rangadója", a Videoton-Debrecen mérkőzés (3-0) után diszkrétnek kevéssé kódolható üzenetet küldött Erwin Koemannak, mivel a holland edző nem képviseltette magát a találkozón, s mert az edző itthonról keveseknek küld meghívót ("Továbbra sem érzem azt, hogy a válogatott jó kezekben lenne"). Mármost lehet az ember akadémiaalapító meg NB II-es exjátékos: ha 2009 őszén a legnagyobb aktív szavazótáborral bíró párt elnöke, ekként a jövő évi választások topfavoritja, miniszterelnök-esélyes, akkor aligha lehet elvonatkoztatni a politikai színezettől.

Pláne nem, mert: 1. Orbán Viktor az ősz elején mintegy megindította kampányát - videoüzenetek, Story-magazinos életképek, aktuálpolitikai vallomások, közéleti performanszok, fokozott futballügyi megnyilvánulások -, s mindenütt Magyarország átalakításáról beszél; 2. az 1998 és 2002 között regnált Orbán-kormány alatt esett meg a magyar futballirányítási história alighanem legdurvább beavatkozása, amikor is Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter kvázi kirúgta a széket Kovács Attila MLSZ-elnök alól, hogy aztán a Fidesszel szimpatizáló dr. Bozóky Imre kerüljön a helyére.

Vigyázat: itt a konklúzió nem az, hogy a "kommunisták", esetleg a "libsik" alatt milyen jól ment, s hogy ők - adott esetben - ne gyakoroltak volna nyomást; dehogy. Sőt még csak nem is az volna a konklúzió, hogy a jelenlegi MLSZ-vezetés vagy Erwin Koeman mennyire klassz lenne; ugyan. Hanem a konklúzió az, hogy ebben a helyzetben nem lehet eljátszani a Mátyás királyos mese átiratát ("politikus vagyok is meg nem is"), mivel, ha egy nagy átalakításra szövetkezett, pillanatnyilag kétharmados erő élén álló politikus mond valamit, akkor azt a futballrajongó politikus és a szimpla politikus is mondja; minden más legföljebb mellébeszélés.

Hogy ki lesz-e mindenki rúgva vagy nem, s kinek lesz jó meg kinek nem: vehetjük mindegynek is. Kivált, mert a politika eszi a futballt. Rendszerfüggetlenül.