Na igen, Magyarországon van honnan felemelkedni...

Ami az együttest illeti, az előmenetel aligha tulajdonítható másnak, mint Mezey Györgynek. A játékoskeret szinte megegyezik a tavaszival, a Videoton még idehaza - jókora túlzással - "sztárnak" nevezett labdarúgókat sem igazolt. Miután Lothar Matthäus Fehérváron sem lett tréner, a sportigazgató Mezey beugrott helyette, és hatvannyolc évesen igazolta azt, amit normális világban bizonyítani sem kell; tudniillik, hogy a szakértelem korántsem hátrány. A szakvezetőnek az utóbbi huszonöt évben rengeteg konfliktusa volt itthon, de most nem az egész magyar labdarúgás problémáit kellett megoldania, "csak" egy csapat kialakítása volt a feladata. Ezt jó szemmel-érzékkel, nagy rutinnal és - tanulva a sok-sok harcból - szinte a háttérben maradva, visszafogottan, sőt elegánsan megoldotta.

A számok nem hazudnak, és azok kivétel nélkül mellette szólnak. A Videoton szerezte a legtöbb pontot, győzelmet és gólt; hétszer ért el minimum három gólt; egyetlen meccset sem fejezett be szerzett gól nélkül, ellenben hat olyan mérkőzése volt, amelyen nem szedett be egyet sem. Mindez annak is tulajdonítható, hogy Mezey felmérte: ebben a mezőnyben egyáltalán nem vakmerő a 4-3-3-as felállás, hiszen ugyan melyik rivális "szedné szét" a támadó taktikával fellépő együttest? Sőt éppen a vetélytársakat lepi majd meg az offenzív felállás - gondolhatta, és számítása tökéletesen bevált. Noha a mai Videotonban talán egyetlen futballista sincs, aki magasan kiemelkedne az NB I-ből, olyan meg végképp nem akad, aki nemzetközi klasszist képviselne - ezt Mezey pontosan tudja, hiszen vb-k és Eb-k során készített szakmai jelentéseket a FIFA-nak és az UEFA-nak például Ronaldóról, Ronaldinhóról, Ze Robertóról, azaz egészen más kvalitású brazilokról, mint amilyen a fehérvári Andre Alves -, minálunk azzal, hogy rendszerben játszik egy csapat, már az élre lehet kerülni.

A Videoton érdeme továbbá, hogy hasonlóképpen kiegyensúlyozott, mint szakvezetőjének viselkedése, de az idill feltehetően a jövő nyárig tart csak. Mert akkor - amenynyiben a fehérváriak a tavaszszal is "ősziek" lesznek - kezdődik az európai menet, és azt már a rendezett helyzetű magyar klubok sem bírják. A Debrecen immár a negyedik vereségét szenvedte el a bajnokságban, s ez kizárólag abból fakad, hogy labdarúgói felőrlődtek a hallatlan - mármint mifelénk hallatlan - terhelés következtében. Magunk közt szólva, Kaposváron és a Fáy utcában is látszott, hogy a DVSC-vel baj van, mert BL-részvevő nem kaphat négy gólt a Rákóczitól (még akkor sem, ha annak hűséges és ambiciózus edzője, Prukner László szintén figyelmet érdemel), a Vasas pedig eljátszotta azt az esélyt, hogy akár kiüsse a Debrecent. A 4-4-et és a 4-2-t mindenki megértéssel fogadta, éppen a Bajnokok Ligája-részvétel miatt, de a Videoton elleni 0-3 és a győri 0-1 - pontosabban a két mérkőzésen mutatott "játék" - magyarázhatatlan lenne, ha nem tudnánk, hogy mitől hullott elemeire a debreceni csapat. Holtfáradt emberekkel még az NB I-ben sem megy, noha Rudolf például többre hivatott, mint a Videoton bármelyik, a maga szintjén feltűnően egyenletes teljesítményt nyújtó futballistája Andicstól Horváthig, Farkastól Nagyig.

A DVSC-szindrómával, mondom, a jelenlegi listavezetőnek is meg kell majd küzdenie, és a fehérváriak számára az lesz a legjobb eset, hiszen a Debrecen pénzügyileg és tapasztalatilag sokat profitált a BL-ből. Nem is akarom "eláztatni", hiszen már a legjobb 32 közé jutás bravúr volt tőle, elvégre egyáltalán nem biztos, hogy jobb a Kalmarnál vagy a négy forduló után az Európa Ligában szintén pont nélkül álló Levszki Szófiánál. Viszont kivitt és kivisz a Puskás stadionba háromszor 42 ezer nézőt, ez pedig nem fordulhatna elő a Lyon, a Fiorentina, Liverpool hármas, illetve anélkül, hogy a DVSC ne iratkozott volna fel a főtáblára.

A Videotonnál nyilván tisztában vannak vele: létezik még javulás. A fehérvári klub őszi nézőátlaga háromezer, de bajnoki cím és BL-be jutás esetén (ami a Platini-szisztéma bevezetése óta legalábbis nem lehetetlen) hasonló felhajtás várható. A végkimenetel is borítékolható - ki tudná ezt a Videoton tiszteletbeli elnökénél, Kovács Ferencnél és a klub mindenesénél, idősebb Horváth Gábornál jobban, hiszen ők ketten negyedszázaddal ezelőtt megjárták a csapattal Európát, és van "némi" fogalmuk az akkori meg a mai magaslatok közti differenciáról -, ám most ne bántsuk se a DVSC-t, se a Videotont: Debrecenben és Székesfehérváron legalább történt valami.

Értsd: valami jó.

A megszámlálhatatlan rossz között.