Nem mondható tehát, hogy a kis klubot különösebben megtörte volna az MLSZ nyári döntése, melynek nyomán a Gyirmót hiába szerzett elsőséget a másodosztály Nyugati csoportjában, a szövetség nem engedte feljutni az aranyérmest. (A jelenleg az NB I harmadik helyén álló Pápa így került az élvonalba.) Az elutasítás oka az volt, hogy feltűnő hiány mutatkozott az első osztályú licenchez szükséges (utóbb - de már határidő után - pótolt) gyirmóti dokumentumokban. A hibát a klub elöljárói mindig is elismerték, csak azt furcsállják, hogy az MLSZ a legkevésbé sem igyekezett értesíteni őket: vigyázat, baj lehet...

Az eredmények tanúsága szerint Gyirmóton ma már nem törődnek ezzel, jóllehet a Legfőbb Ügyészségen van az a felülvizsgálati kérelem, melyben a Győr-Moson-Sopron megyei klub annak a megállapítását indítványozza, hogy az MLSZ határozata ellentétes volt a sporttörvénnyel. Amíg a verdikt megszületik, addig - miként azt a négy-ötszáz helyi szurkoló rendszeresen harsogja - "játszik a csapat". (Azért nem írom, hogy addig nyer, mert ki tudja, mikor lesz ítélet, és minden diadalszéria véget ér valamikor.) Mindenesetre egy pécsi lapban már a következő sorok jelentek meg: "Nehéz helyzetben van a Pécs labdarúgócsapata. Az NB II Nyugati csoportjában ugyan a második helyen állnak a piros-feketék, de ez kevés! Mert a Gyirmót, az elmúlt szezon bajnoka csak ritkán, nagyon ritkán botlik." A mostani őszön, ugyebár, ez egyszer sem történt meg idáig; még a Magyar Kupában sem, hiszen a Gyirmót - a százhúsz perc 1-1-e után - csak a tizenegyespárbajban maradt alul az NB I-es Kaposvárral szemben. (A Somogyi Hírlap szerint "Milinte kapus volt a Rákóczi hőse".)

Ebben különösen szép, hogy a keret szinte valamennyi tagja a tanulás vagy a munka mellett futballozik. Szabó Csabának például redőnykészítő vállalkozása van (bár a kapuban Boros Tamás húzza le a rolót), Böjte Attila ingatlanforgalmazó, Polyák Gábor biztosítási ügynök, Laki Balázs gépkocsivezető... És csaknem mindannyian győri születésűek, azaz szó szerint otthon vannak, hiszen Gyirmót valójában a folyók városának egy kerülete, közigazgatásilag Győrhöz tartozik.

"A helyi kötődés ugyanolyan plusz a csapat számára, mint az, hogy a nyáron - egy játékos kivételével - senki nem ment el tőlünk. Ahogyan az edzőnket, Kiprich Józsefet is hiába hívták máshová" - mondja Horváth Ernő, aki testvérével, Ferenccel együtt a klub tulajdonosa. A milliárdos fivéreké a mindenekelőtt fémhulladék-feldolgozással foglalkozó, Alcufer elnevezésű cég is, amelynek az ország negyven városában van telephelye, a jelentős vagyon azonban nem látszik meg a gyirmóti költségvetésen, mert az éves büdzsé 70 millió forint. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem Horváth Ernőt: ha valaki a cégüknél követett volna el olyan hibát, amilyet a klub technikai vezetője a licenckérelem beadásakor, vajon változatlanul az Alcufernél dolgozna? "Mindig az összes körülményt figyelembe véve kell dönteni. A futballklubnál árnyalja a helyzetet, hogy a történtekben én magam is vétkes vagyok, ráadásul az az érzésem, hogy Pintér Dávidot, a kétdiplomás, három idegen nyelven beszélő felelősünket a szövetségben megvezették. Tehát ő maradt a technikai vezető, bár nem neki szól az, amit az évad kezdete óta hangoztatunk: menjünk neki még egyszer, és csináljuk meg újra!"

A korábbi 70-szeres válogatott, Feyenoord-ideál Kiprich magáévá tette a jelmondatot, noha a saját szerepéről egyáltalán nem szónokol. (Már csak azért sem, mert soha nem volt nagyhangú ember.) "Nincs nehéz dolgom, mivel egyívású és nagyon jó szellemű a társaság, általában még az edzések után is együtt maradunk. Persze sorozatban nyerni nem olyan könynyű, mint a tréningeken annak a csapatnak, amelybe beszállok." Annak miért annyira egyszerű? - vetem közbe. "Mert a kétkapuzást, miközben játszom, vezetem is... De nem akarom elviccelni a dolgot: a fegyelmezettség legalább úgy kell az eredményekhez, akár a hangulat."

Azért Horváth Ernőben van némi szomorúság, mégpedig a négy-ötszázas nézőátlag miatt. "Sajnos, ez nem helyi sajátosság - mondja. - Ma Magyarországon nem igazán vonzó a futball."

Ám a szurkolók törzshelyén, az Aranyhal étteremben valószínűleg már kikerült a falra a Kisalföld sportoldala, amely diadalmasan közli, hogy "megállíthatatlan a Gyirmót"...