Aztán 2007 októberében a Tottenham kirúgta Martin Jol trénert, és Ramos képtelen volt nemet mondani a londoni invitálásra. Rosszul tette. A Spurs ugyan - hosszabb szünet után - ismét trófeát nyert, amikor a Liga Kupa döntőjében legyőzte a Chelsea-t, ám a bajnokságban csak a 11. helyen végzett, és ezzel magára haragította a vezetést. Távoznia mégis csak akkor kellett - szinte napra pontosan egy évvel Londonba érkezése után -, amikor nyolc forduló után csupán két ponttal kieső helyen állt a Tottenham.

Viszont bukott trénerként is kellett a Real Madridnak: a fővárosiak történetesen Bernd Schusterre untak rá. Ramos óriási sorozatot produkált a jelentős hátránnyal a Barcelona mögött szerénykedő gárdával: tizenhét, egymást követő bajnoki mérkőzésen a megszerezhető 51 pontból 49-et gyűjtött! Aztán beütött a krach: a Bernabeuban 2-6 a Barcelona ellen. Négy zakó követte egymást, a végén a katalánok kilenc pont előnnyel nyerték a bajnokságot, ez aztán betett Ramosnak.

Szeptemberben a CSZKA Moszkva hívására bólintott rá; ezt sem kellett volna. Az oroszok nem sokáig bírták cérnával, az FK Moszkvától elszenvedett 1-3-at követően - röpke másfél hónap után - megköszönték az együttműködést.

Juande Ramos a 2005/2006-os szezon végén elnyerte a Real Madrid egykori tréneréről elnevezett Miguel Munoz trófeát, amelyet a legjobb spanyol edzőnek ítélnek oda. "Meglepett a hír" - reagált akkor. Ilyesmitől mostanában nem kell tartania.