Valami olyasmit, hogy tudniillik van remény, mert hát nézd meg, a Debrecen milyen harciasan eljutott a Bajnokok Ligájába (apropó: az utolsó körben kiejtett Levszki Szófia három mérkőzés után 0 ponttal, 0-6-os gólkülönbséggel áll az Európa Liga G csoportjának utolsó helyén), aztán a Videotonnál mennyire szépen úrrá lettek a nyári "itt a Matthäus, hol a Matthäus?"-féle viccen (Mezey György nagyot alkothat Fehérváron), úgyhogy biztos lesz valami ebből a Honvédból is.

A nagybátyám, persze, enynyivel semmiképpen sem érné be, s legott megkérdezné, hogy ekkor azt a valamit - lásd: a halvány fényt az alagút végén - mire alapozom; miért "lesz még egyszer dicsőség a Honvéd mezében játszani" (copyright by Komora Imre). És akkor én, és akkor én... És akkor én alighanem csak hümmögnék; most mit vetítsek itt tovább. A Honvéd tizenhatodik, azaz utolsó az NB I-ben, 1-4-ről várja a Szolnok elleni Magyar Kupa-nyolcaddöntő visszavágót, vagyis még ebben a kevéssé izmos hazai közegben is képtelen értékelhető produktumot előállítani. Hogy ez - mások mellett - Puskás és Bozsik klubjára nézve mekkora szégyen, abba viszont már nem mennék bele; nem csak könyörületességi okokból nem, hanem azért sem, mert már most bánom, amiért leírtam ezt a "képtelen értékelhető produktumot előállítani" félmondatot: ahelyett, hogy George F. Hemingway (született Szabó György) útmutatásai nyomán a pozitívumokat találnám meg a "lépésről lépésre építkező" klubban, konkrétan én is csak ásom a sírt bőszen.

Szégyellem is magam.

A jó három éve regnáló Honvéd-vezér ugyanis valóban lépésről lépésre építkezett: csapata kétszer a 8., majd a 13. helyen végzett a bajnokságban - amelyet korábban tizenháromszor nyerte meg az egylet -, igaz viszont, hogy a két Magyar Kupa-siker mindent feledtetett. Az első után - 2007 őszén - a kispesti alakulat tizenegyesekkel jutott túl a moldovai Nistrun az UEFA Kupa selejtezőjében, majd a kvalifikációs szakasz következő körében, a Hamburg ellen egyenesen parádézott. Igaz, a piros-feketék odakint sima négyest kaptak, de - Szabó-Hemingway szerint - játékban nem volt különösebb differencia a felek között, mi több, az elöljáró a Sporttelevíziónak úgy nyilatkozott, "el fogunk jutni a Hamburg szintjére, legközelebb már mi nyerünk".

Az építkezés újabb állomásaként immár a Sturm Graz verte ki a Honvédot, csak éppen a kissé viseltes Intertotó Kupából, majd a mostani idény elején az Európa Liga selejtezőjében mutatkozott meg a patinás csapatnál végzett építkező munka hatása: a budapesti visszavágón legföljebb gurigázó Fenerbahcse az összesítésben 6-2-vel intézte el a XIX. kerületieket.

Az iménti adatok alapján azt gondolná az ember, hogy úri Szabónk inkább kicsit a csöndet választaná, semmint a megszólalást, ám lassan rá kell ébredni: a hiba nem az ő, nem az általa kiválasztott edzők és más alkalmazottak, de még csak nem is a Szlovákiától Mexikóig begyűjtött, elképesztően szerény képességű légiósok készülékében van. Nem, a hiba okozói a sajtómunkások. Akik - Hemingway internetes naplójának tanúsága szerint - "sírásók", hülye módon "nem érik be a tényekkel", aztán "nem tesznek semmit a magyar futball felemelkedéséért"; ráadásul "sokszor írnak olyanokat, amiket én nem szeretek", például "még sohasem adtak csapatunknak ötös osztályzatot".

Ennek okán Hemingway a sporttémájú napi- és hetilapoktól kezdve megannyi más sajtótermékig konkrét "feljelentést" tett - tudniillik "...véleményük sokszor nem egyezik az enyémmel" -, de alapos keresgélése folytán az online se menekülhetett: "Még egy honlapot is szívesen feljelentenék, amely egy nyugdíjas és nyugalmazott amerikás magyar bűnöző segítségével szokott ellenem áskálódni, de hát mindent nem tudok egyszerre lerendezni."

Hogy mit kellene lerendezni és mit nem, arra volna tippünk. Egyebekben viszont - már ha ezek után egyáltalán szabad szólni az önmagában eltemetett cenzort hordozó blogíróhoz - azt mondanám: miközben milliói Kispestre utalásával Hemingway tapsot érdemel, lassan talán az előmenetelen is érződhetne e nagy vehemencia. Már csak - ha szabad privatizálni - a nagybátyám miatt is.