Orbán a Szófia elleni győztes mérkőzés után elmondta - ha már kérdezték -, hogy tárgyalt Kósa Lajos debreceni polgármesterrel, és állami beruházásként hamarosan épülhet a cívisváros stadionja. Ebben a tárgyban Csepregi J. Botond jegyez egy remek cikket az Indexen (2009. szeptember 3.), melyben leírja a következőket: A debreceni futballklubot működtető gazdasági társaságnak csupán 27 százaléka önkormányzati tulajdon, ami legalábbis nagyon vitathatóvá teszi, hogy helyes-e állami pénzből finanszírozni az építkezést. Egyetlen szereplés a BL főtábláján egyébként sem tűnik elég nyomós érvnek a stadionépítkezés mellett, főleg annak fényében, hogy Debrecenben az átlagos nézőszám a hazai bajnoki mérkőzéseken meredeken zuhan. Tavaly 4200 volt, ehhez képest álmodnak 15-30 ezres stadiont.

Mindez fontos adalék, de a lényeg mégiscsak az, hogy az orwelli tétel érvényesül, miszerint: "mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek".

Debrecenben hét éve készült el a multifunkcionális, 8500 fő befogadására alkalmas Főnix Csarnok. A kivitelezés költségeit teljes egészében a központi költségvetés fedezte. Az impozáns csarnokot 2002 februárjában kezdték el építeni, és még ennek az évnek a szeptemberében át is adták. Az építkezés legfontosabb indoka a 2002-es tornász-világbajnokság volt, mert világossá vált, hogy az eredeti helyszínen, Budapesten az Aréna ekkora nem készül el.

Hogy miért éppen Debrecenben épült fel ez a csarnok? Ha a fővároson kívüli helyszínt kerestek, könnyűszerrel találtak volna öt-hat olyan várost, ahol legalább annyira indokolt lett volna a beruházás, mint Debrecenben. A döntés időpontjában az Orbán-kormány volt hatalmon. Két hazai nagyváros számított abban az időben fideszesnek. Debrecen és Kaposvár. Nyilván nem véletlen, hogy ezt a többmilliárdos ajándékot e kettő egyike kapta.

Az a Debrecen, ahol nincs olyan csapat, melynek közönsége ilyen befogadóképességű csarnokot igényelne. Veszprémben, Pécsett, Győrött vagy Szegeden a helyi kézi- és kosárlabdacsapatok miatt sokkal indokoltabb lett volna a csarnoképítés.

Debrecen 1998 óta példátlan fejlődésen ment át. Új művelődési központ, új fedett uszoda, wellnessfürdő, képzőművészeti galéria épült. Megújult a korábbi sportcsarnok, épül az új színház, hogy a helyi egyetem ingatlanfejlesztéseiről ne is beszéljünk. A Debrecen javára módosították az M3-as autópálya nyomvonalát, s nemzetközi rangú repülőteret tudhat magáénak a város. A belváros rehabilitációjának is Debrecen volt a hazai úttörője. Ezért is tűnik túlzónak az az elvárás, hogy "azonnal épüljön" stadion abban a városban, amely röpke tíz év alatt annyi mindennel gyarapodhatott, amennyivel egy hasonló nagyságú és ambíciójú magyar város két évtized alatt sem. Aligha tűnik igazságosnak, ha azok után, hogy Debrecen 2002-ben egy ultramodern csarnokkal gazdagodott, 2010-ben, vélhetően ismét állami pénzen, új stadiont is kapjon. A hazai önkormányzatok a sportlétesítményekkel kapcsolatos gondjaikat az elmúlt évtizedben maguk oldották meg, ha tudták. Nem épült idehaza sportcsarnok úgy sehol az elmúlt évtizedekben, hogy az adott helyhatóságnak ne kellett volna beletennie pénzt. Pályázatok régóta segítik az ilyen építkezéseket, de az önrész előteremtésének gondja mindig a településeket terhelte. Ez alól volt kivétel a debreceni Főnix Csarnok. Felettébb igazságtalan lenne, ha most Debrecen egy stadiont is kapna ajándékba. Egy olyan létesítményt, melynek kihasználhatósága, megtérülése több mint kérdéses.

A szerző újságíró