A budapesti konferencia, melyen csaknem negyven ország képviseltette magát, a sport sajátosságának és autonómiájának elismertetését tűzte zászlajára, csakhogy erről - amint azt tegnapi számunkban már megírtuk - nem az európai parlamentek sportbizottsági elnökei, s nem is a FIFA korifeusai döntenek. Az Európai Unió viszont változatlanul dolgozóknak tekinti a sportolókat, és ha ez így marad - ismerte el a "boldog" Blatter -, akkor "nagy bajban leszünk". Annak, hogy a sportolókra ne vonatkozzék a munkaerő szabad áramlásának uniós törvénye, a nemzetközi futballszövetség 6+5-ös terve lett a szimbóluma, ám a törvénymódosítás lehetőségét hűen jellemzi, hogy maga Blatter - a legjobb esetben is - csak 3+8-as regulát tud elképzelni 2012-től. (Azaz három hazai játékos és nyolc légiós szerepelhetne egy-egy csapat kezdőtizenegyében.) Ám ennek a megvalósítása is nehéz ügy - pedig a 3+8 nem jelentene különösebb áttörést -, hiszen köztes megoldás annyiban nincs, hogy az EU vagy elismeri a sportolók kivételes státuszát, vagy nem. Egyelőre még csak nem is hajlik erre, de Blatter leszögezte: "A politikusokkal tárgyalni kell."

Mérföldkőnek tehát aligha lehet tekinteni a nyilatkozatot, mivel a tőke még (minimum) évekig növeli a klubok közti különbségeket a csapatsportokban, s kiváltképp az összes többi sportágtól messze elváló, nézőmilliárdokat vonzó, ennél fogva - a csúcsszínvonalat illetően - megafinanszírozású futballban. Figyelemre méltó, hogy a fáradt, de derűs Blatter befejezésül azt mondta: "Addig semmi esetre sem vezetjük be az új formulát, amíg jogilag nem tisztázódik helyzet. Szeretnénk a csapatok nemzeti jellegét erősíteni, de újabb Bosman-ügyet nem akarunk."

Reménykedni lehet, ám ünnepelni azért nincs mit, mert ez is egy budapesti nyilatkozat.