Most például Erwin Koeman szakvezető így nyilatkozik: "Ebben a csoportban tizenhat pontot szerezni jelentős eredmény." Majd hozzáteszi: "Kár, hogy ez csak a negyedik helyre volt elég." A második mondat - amely a lényeget tartalmazza - értelmezhetetlenné teszi az elsőt, hiszen tizenhat pontot gyűjteni csak akkor jelentős eredmény, ha a hattagú csoportban legalább négy, legföljebb tizenöt pontos csapat van. Az etapot azért nevezik kvalifikációs szakasznak, mert a sorozat a továbbjutásra megy; minden más smafu.

Márpedig a magyar válogatottnak megint nincs köze a világbajnoksághoz.

Hogy Kisteleki István szövetségi elnök a csoportbeosztáskor - és attól fogva az igazság pillanatáig folyamatosan - miből gondolta, hogy ezúttal sikeres lesz a csapat, azt sejteni sem lehet. Elvégre 1986, a legutóbbi vb-szereplés óta a magyar együttes hétszer negyedik, kétszer harmadik, míg egyszer-egyszer második, illetve hatodik volt az Európa-, illetve a világbajnokság selejtezőin, azaz semmilyen előjele nem mutatkozott az elképzelt diadalmenetnek. (Az egyszeri második helyben sem volt köszönet, hiszen a pótselejtezőn jött Jugoszlávia, az Üllői úton 7-1-gyel, Belgrádban 5-0-lal.) Hacsak úgy nem vélekedett az elöljáró, hogy a mostani kompánia erősebb - mondjuk - annál a társaságnál, amely húsz esztendeje Szendreivel, Róthtal, Garabával, Kardossal, Bognár Györggyel, Détárival, Kiprichhel, Kovács Kálmánnal, Esterházyval sem tudott továbbjutni. (A mexikói vb-részvétel jogát még kivívta, az 1988-as Eb-, majd az 1990-es vb-szereplését már nem.) Ám attól tartok, ha az elnök a maiakat a régiek elé helyezte, melléfogott.

Vagy inkább csak mellébeszélt.

A hivatalát a kiesés dacára is szilárdan őrző Koeman sem tett mást, elvégre a tizenhat pont emlegetése közben elfelejtett arra utalni, hogy - csak a környezetünkre tekintve - Szlovákia 22, Szlovénia 20, Bosznia-Hercegovina 19 ponttal, továbbá azzal büszkélkedhet: vb-részvevő vagy pótselejtezős lesz. (Hogy a "keleti blokk" nagyobbjait, a továbbjutó Szerbiát, Oroszországot, Ukrajnát vagy a húsz ponttal búcsúzó Horvátországot már ne is említsük.) Bizonyos fokig érthető persze, ha a holland tréner nem különösebben kritikus, mivel hálás lehet az MLSZ-nek a feltétel nélküli szerződéshosszabbításért. Leo Beenhakker, a lengyelek holland kapitánya speciel lemondott, csakúgy, mint Ivan Hasek cseh, Fatih Terim török szakvezető és a svéd Lars Lagerbäck is előrevetítette: amennyiben csapata kiesik, úgy veszi a kalapját.

Az utóbbi évtizedek magyar futballjában viszont a kalap arra való, hogy a hivatalos személyek rámutassanak: ezt kell megemelni.

A semmire.

Lemondta a válogatottságot Babos Gábor; a harmincnégy esztendős, huszonhatszoros válogatott kapus a Dánia elleni találkozó után jelentette be döntését.