A dolog kulcsa a nosztalgiában rejlik. A két rivális szakmai és személyes harca éppen 25 éve kezdődött, Moszkvában, a Szakszervezetek Házában. 1984-ben Karpov az éppen letűnő brezsnyevi rendszer barátja volt, míg alig húszéves kihívóját már a gorbacsovi változás előszele lengte körül. A meccsük drámaian alakult. A hat győzelemig kiírt párharcban Karpov már 5:0-ra vezetett, de ekkor megtorpant, Kaszparov pedig elkezdett túlélésre játszani. Nem bánta, ha sorozatban remire végződnek a játszmák, nyíltan fárasztotta idősebb ellenfelét. Az időhúzás taktikája bevált: az öt és fél hónapig tartó küzdelem végére Karpov tíz kilót vesztett súlyából, sőt a végkimerülés határára ért. Ekkorra már három vereséget is elszenvedett. A nemzetközi szövetség elnöke a 48. játszma után - Karpov 5:3-as vezetésénél - megszakította a meccset, melyet később további négy követett. De addigra Kaszparov már olyan sokat fejlődött, annyit tanult Karpovtól, hogy mindegyik találkozót megnyerte.

Ez a mostani emlékmeccs akár izgalmas is lehetett volna. Már csak azért is, mert, Kaszparov Vlagyimir Putyin ellenzékének vezéralakja, tüntetéseket vezet, amelyek után lecsukják; megjelenik a legnézettebb amerikai show-műsorokban, hogy angolul is szofisztikáltan, szellemesen és igen élesen kritizálja az orosz állami vezetést; Karpov pedig éppen a Putyin elnök által 2005-ben létrehozott Társadalmi Kamara tagja. A két volt "primadonna" között meglepetésre most nem volt érezhető semmilyen feszültség, aminek alighanem az a fajta elégedettség lehetett az oka, melyet számukra a megnyitón jelen levő dr. Al-Fahim okozott. Az Egyesült Arab Emírségekben élő milliomos, aki a Portsmouth futballklub tulajdonosa, fizette a nyilvánosságra nem hozott, de nyilván nem kétfilléres pénzdíjat...

Legfőképpen nem az elmaradt személyes ellentét miatt csalódtak a nézők. A legnagyobb baj az volt, hogy Karpov sakkozóként teljesen leépült, ráadásul olyan lassan játszott, akár egy tétova csiga. De valamilyen más baja is lehetett, mert gyakran még a sakkóráját sem kezelte, így az indokoltnál is hamarabb került időzavarba, aminek hatására általában leblokkolt, és sorozatosan időtúllépés miatt vesztett. Ilyen gyenge és felkészületlen ellenfél ellen Kaszparov 9:3 arányú győzelmének értéke is kérdéses. Annyit azért meg lehetett állapítani, hogy Kaszparov a meccsre nem hiába érkezett Norvégiából, ahol a tizennyolc éves, világranglista-negyedik Magnus Carlsent edzette. A felkészülés rá is jó hatással volt: a második partiban a legjobb pillanataira emlékeztető módon "csomagolta össze" Karpovot.

Manapság mindenki visszatér, legyen művész vagy sportoló; ha módja van rá, akár többször is. Ugyanakkor ez roppant veszélyes olyan korábbi sztár számára, mint Karpov, aki sakkbeli képességeinek nagy részét, sajnos, már elvesztette. Kaszparov viszont példát vehet Honthy Hannáról, aki kedves öniróniával, a huszonéves Szinetár Miklós rendezte Csárdáskirálynőben még hatvannyolc esztendős korában is csillogó primadonna tudott lenni. Ehhez persze kellett egy olyan zseniális partner is, amilyen Feleki Kamill volt...

A szerző nemzetközi nagymester