- A hangerő mértékére lennék kíváncsi. Mármint arra, ami a szünetbeli 5:17 konstatálását követte...

- Gondolhatja! Amúgy sem vagyok az az egy helyben, a meccset csendben végigülő edző, igaz, most tudatosítanom kellett magamban, hogy a nemzeti csapat szakvezetőjeként szólok a játékosokhoz. De nem suttogtam, bevallhatom.

- Mi dühítette a legjobban?

- Az, hogy a lányok egyikétől, másikától azt láttam: nem szakad meg a pályán, nem áll bele minden erejét megfeszítve a blokkba, nem vetődik a labdák után. A hit és az akarat hiányát nagyon nehezen viselem.

- Mentőkörülmény?

- Akad, de az nem a teljesítményre, hanem a körülményekre vonatkozik. Sérülések, betegségek és egyéb okok miatt nem volt ott a pályán Pálinger, Görbicz, Vérten, Tomori, Szamoránsky, Hornyák, hogy csak az alapembereket említsem. Ugyanígy az igazsághoz tartozik, hogy közös tréning nélkül utaztunk a Világ Kupára, az egyetlen edzést a rajtot megelőző napon, lényegében egész napos utazást követően már itt, a helyszínen tartottam meg. Ezzel együtt az első, a németek elleni mérkőzésen még nem volt különösebb gond, sőt: ötven percen át jól tartotta magát a társaság.

- A norvégokkal szemben viszont hatvan perc egészen különleges kínlódás következett. Ön szerint mi történt?

- Az már a meccs előtt világos volt, hogy ebben az összetételben kizárólag akkor lehetünk pariban az amúgy szintén tartalékos norvégokkal, ha mindenki kiteszi a lelkét, és tudása legjavát nyújtja. Ehhez képest támadásban és védekezésben egyaránt minősíthetetlen produkciót mutattak be a játékosok, miközben akadtak közöttük ketten-hárman, akik - finoman szólva - nem törték össze magukat. Ez akkor is elfogadhatatlan, ha tudjuk, hogy a skandinávok az elmúlt években kétszer is nagyon megverték a magyar válogatottat: a négy évvel ezelőtti Európa-bajnokságon tizenöt, míg a tavalyi Eb-n tizennégy góllal. De ekkora ruhát, mint ez a mostani volt, magam még soha, serdülőcsapatok edzőjeként sem éltem meg.

- Konklúzió?

- Minden rosszban van valami jó: legalább idejében kiderült, hogy kikre nem érdemes számítanom a jövőben.

- További elképzelések?

- Októberben Eb-selejtezőt játszunk a csehekkel és az azeriekkel, míg decemberben a vb-n szereplünk Kínában. Ha látom az előrelépést, azt, hogy egyről a kettőre jutunk, elégedett leszek. A végcél pedig London, az olimpia. Amennyiben megkapjuk a bizalmat a szövetségtől és a szurkolóktól, továbbá a támogatást a kluboktól, a Dániában történtek dacára is reménykedhetünk.

- Ha most egyvalamit kérhetne, mi lenne az?

- Mi más: a türelem.

A VK utolsó csoportmérkőzésére, a franciák elleni, immár tét nélküli találkozóra készülődve nyilatkozó Mátéfi Eszter a csütörtöki fellépésről azt mondta: "Legalább meg kell mutatnunk, hogy van tartásunk". Nos, a kiesők összecsapásán a magyarok magabiztosan 24:16-ra legyőzték riválisukat, így kvartettjük harmadik helyezettjeként búcsúztak Aarhustól.

Magyarország és Horvátország közösen pályázik a 2014-es férfi kézilabda Európa-bajnokság megrendezésére.