A legutóbbi, kanadai vetélkedőt a helyszínen 1,2 millió, a tévé előtt 500 millió ember látta: nem mondhatnánk hát, hogy érdektelen lenne a közvetlen utánpótlást fölvonultató rendezvény. Pláne, hogy az efféle eseményeken megannyi ász tűnt fel: talán elég csak Diego Maradona (1979) vagy Luis Figo (1991) parádéját citálni.

A mostani seregszemlén amúgy nem lesz ott a legutóbbi két vb győztese, az eddigi tizenhat U20-as világbajnokság legtöbbszörös (hatszoros) aranyérmese, Argentína együttese: a dél-amerikai térségből ezúttal az örökranglistán négy elsőséggel második Brazília, továbbá Uruguay, Paraguay és Venezuela kvalifikálta magát. Úgy fest, az argentin labdarúgás - amelynek legutóbbi két, húsz éven aluli generációját Lionel Messi és Sergio Agüero fémjelezte - nem csupán a felnőttek között küzd a túlélésért...

Honfitársaink - tizenkét esztendő szünet után - negyedszer jutottak el a vb-re; az eddigi próbálkozások kevés sikerrel jártak. Az első, tunéziai tornán (1977), majd Japánban (1979) egyaránt csoportharmadikként búcsúzott a Rákosi Gyula edzette, Péter Zoltán, Híres Gábor, illetve Róth Antal, Sallai Sándor, Kardos József, Pölöskei Gábor fémjelezte garnitúra; Afrikában csak Marokkót, Ázsiában csupán Guineát sikerült felülmúlni (egyformán 2-0). Akkor Honduras, a Szovjetunió vagy Uruguay legyőzése gondot okozott, s bár 1985-re változott a helyzet, a Bicskei Bertalan irányította, az előző esztendőben Európa-bajnokká lett válogatott - még ha nevetségesnek tetsző módon is - szintén elbukta a továbblépést.

A "B. B.-bébik" a kolumbiaiakkal nyitottak Jerevánban, s Pintér Attila tizenegyesével, aztán Zsinka Jánosnak a 85. percben szerzett góljával már 2-0-ra vezettek, amikor a rivális a lefújás előtt kétszer is talált (2-2). Ha az a meccs megvan (mint ahogyan megvolt), a folytatásban lazíthatott is volna a kontinens akkori legjobbja, ehelyett - Tunézia 2-1-es legyőzése és a bolgárok elleni 1-1 nyomán - ugyanazokkal a mutatókkal zárt a második-harmadik helyen, mint a "fölengedett" kolumbiai alakulat.

A továbblépést pénzfeldobás döntötte el: Kovács Kálmán csapatkapitány átengedte a kezdeményezést kollégájának, aki végül helyesen tippelte meg, hogy az éremnek melyik oldala lesz "fölül". Petryék a Szovjetunióban és tizenegyesekkel nyertek Eb-t 1984-ben; a szerencse hamar elpártolt tőlük a "nagy testvérországban"...

Az 1997-es, malájziai vb három vereséget hozott Ziegler János tanítványainak (a későbbi első, Riquelme mozgatta argentinok mellett az ausztrálok és a kanadaiak is jobbnak bizonyultak), ám Kabát, Komlósi, Ferenczi és társai arra azért büszkék lehetnek, hogy a kvalifikációban az Henryval és Trezeguet-vel fölálló franciákkal, nem utolsósorban a portugálokkal csatázva szerezték meg az ázsiai rajtjogot.

A jelenkori, Egervári Sándor szakvezette társaság Sisa Tibor Eb-bronzérmes csapatára épül (soraiban az AEK Athénban játszó Németh Krisztiánnal vagy a Brémában pallérozódó Futács Márkóval), s akár vb-aranyérmes is lehet. Jól látták: vb-aranyat írtunk, méghozzá annak alapján, hogy az MLSZ premizálási előirányzatának "végső győzelem" rubrikájában százmillió forint olvasható. Mármost a válogatott vasárnap Hondurasszal kezd, utána szerdán Dél-Afrika, szombaton az Egyesült Arab Emírségek legjobbjaival találkozik, azaz csoportjában - elvileg - van keresnivalója. Főként, hogy a huszonnégyes mezőny hat kvartettjéből - az első kettő mellett - a négy legjobb harmadik is folytathatja a küzdelmeket. A kis öröm is öröm: ha Némethék ott lesznek, már történelmet írnak...

Helyszínek, világbajnokok

Tunézia, 1977: Szovjetunió.

Japán, 1979: Argentína.

Ausztrália, 1981: NSZK.

Mexikó, 1983: Brazília.

Szovjetunió, 1985: Brazília.

Chile, 1987: Jugoszlávia.

Szaúd-Arábia, 1989:Portugália.

Portugália, 1991: Portugália.

Ausztrália, 1993: Brazília.

Katar, 1995: Argentína.

Malajzia, 1997: Argentína.

Nigéria, 1999: Spanyolország.

Argentína, 2001: Argentína.

Egyesült Arab Emírségek, 2003: Brazília.

Hollandia, 2005: Argentína.

Kanada, 2007: Argentína.