Gondolhatják, mit éreztek hazájában, amikor Dungát kinevezték szövetségi kapitánynak... Mindenki nyolc védőjátékost látott maga előtt, amint az a másfél évtizeddel korábbi vb idején "divatban" volt; akkor Taffarel kapuson kívül négy hátvéd, továbbá három elhárító középpályás szerepelt a tizenegyben. "Újra itt lesz az áldatlan Eurobrasil" - keseregtek a világ végét vizionálva a szambafutball megszállottjai, akiket annak idején az sem nagyon vigasztalt, hogy Dunga és pályatársai elhódították a vb-aranyérmet. (Jellemző módon: az olaszok elleni, végtelenül unalmas 0-0-t követő tizenegyespárbajban.)

Ám Dunga hamar csöndre intette a 180 millió ádáz kritikust: már kapitánysága második meccsén 3-0-ás diadalra vezette csapatát Argentína ellen, és az örök rivális "oktatásánál" nincs szebb Brazíliában. Ebből a szempontból azóta is csaknem teljes a gyönyörűség, hiszen a korábbi középpályás főedzői hivatalba lépésétől fogva így fest a brazil-argentin mérleg: 4 mérkőzés, 3 győzelem, 1 döntetlen, 9-1-es gólkülönbség. (Ebben benne van egy ugyancsak 3-0-ra megnyert Copa America-döntő is.)

Ezzel együtt "Kukának" - a Dunga név a hófehérkés törpét jelenti portugálul - tudnia kell: a brazil szövetségi kapitány napról napra él, s ha bármikor hibázik, az állása, sőt ő maga is veszélybe kerülhet. A tréner azonban ugyanolyan kemény, amilyen a pályán volt, azaz nem aggasztja a tömeges kontroll. Noha nemegyszer előfordult, hogy - Parreirához hasonlóan - három védekező fedezetet állított a csapatba, általában két támadó középpályást és két csatárt szerepeltet, bár formációja korántsem a hagyományos brazil 4-4-2. Nála igazából csak Luis Fabiano van elöl, míg az ék mögött Elano, Kaká és Robinho, egy sorral hátrébb - a négy védő előtt - pedig Gilberto Silva és újabban Felipe Melo játszik. Ám az offenzív középső triónak védekeznie is kell, ahogyan a két szélső hátvéd, Maicon és mostanában Andre Santos rendszeresen rohamoz is. Mivel a labdaszerzés után a világ talán egyetlen csapata sem lendül olyan gyorsan támadásba, mint a brazil, e taktika messzemenően sikeres: Dunga irányításával 34 győzelem, 10 döntetlen, 4 vereség a brazil mérleg.

Közben a Copa Americát sikerült kiegészíteni a Konföderációs Kupával, az olaszokat kétszer is már az első félidőben szétzilálták a brazilok (2-0, 3-0), a portugálok ellen szédítő karnevál zajlott (6-2), és a sárga mezes válogatott a múlt év nyara, 19 mérkőzés óta veretlen, sőt a legutóbbi tizenegy meccsét kivétel nélkül megnyerte. Az együttes az idén júliusban viszszavette régebben szűnni nem akaró elsőségét a FIFA világranglistáján, és az argentínai Rosarióban elért 3-1-gyel két fordulóval a kvalifikációs sorozat befejezése előtt helyet foglalt magának a világbajnokság mezőnyében. (A 19. vb-n a 19. brazil részvétel következik, de már megvan a 20. is, mert a nagy tornát 2014-ben Brazíliában rendezik.)

Most már "csak" a hab kell a kávéra. De ha jövőre a sárga mezes válogatott elmulasztja megnyerni a világbajnokságot, akkor Dungának marad a "leves". Meg a régi szerep.

A nép ellenségéé...