Hír 1.: néhány hete a Népszabadság is beszámolt arról, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség törli a kalapácsvetést a legrangosabb versenyek programjából. A sportági korifeusok a döntést pénzügyi okokkal, továbbá a szám népszerűtlenségével indokolták.

Hír 2.: Lapunk márciusban írt arról, hogy fél évszázadot felölelő kapcsolat veszett ködbe, minthogy az European Broadcasting Union és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság együttműködése véget ért. Ebben az időszakban a kontinens közszolgálati televízióit tömörítő szervezet birtokolta az ötkarikás játékok közvetítési jogait, így a nézők a tagcsatornákon követhették figyelemmel a versenyeket. 2014-ben és 2016-ban azonban a Sportfive nevű cég a jogok tulajdonosa; a 250 millió eurós véletárért cserébe akár sportáganként is értékesítheti a birtokában lévő matériát.

A két információ csak látszólag független egymástól: a történetek közös nevezője az üzlet... Az atlétikai szövetség nem tartja programban azon versenyszámokat, amelyek nem vonzanak elég nézőt, másrészt piacuk is korlátozott. Mindemellett a Sportfive a legértékesebb olimpiai számokat a "nehezéktől" megszabadulva (pl.: öttusa) értékesítheti; micsoda áron...

Ha pusztán a gazdasági logikára csupaszítjuk le a kérdést, akkor semmi meglepő nincs a folyamatban - állítja Dénes Ferenc sportközgazdász.

A szakember, csakúgy mint Sárközy Tamás egyetemi tanár, a Nemzeti Sporttanács elnöke úgy véli: az érintett sportágakat nem fenyegeti a "kihalás" veszélye. Egészen addig, amíg akadnak olyanok, akik űzik a sportágat, valamint néhányan, akik kíváncsiak rá, addig a szakág él. Ugyanakkor a szakértők szerint a kevés nézőt vonzó, a tetejébe sok ráfordítást igénylő sportágak helye nem garantált a műsorban. Hozzáteszik: nagyon differenciáltan kell kezelni a kérdéskört, hiszen egyes szakágak hagyományai alkalmanként helyettesíthetik a hiányzó gazdasági potenciált.

Dénes elmondta: gyakran vetődik majd fel kérdésként, hogy az adott sportág kitermeli-e a saját költségeit, mert egy veszteséget produkáló szakág műsoron tartása egyre nehézkesebb feladatnak tetszik. Akkor is, ha teljesen kizárt, hogy az ötkarikás játékok elveszítsék tradícióikat, s csak a profitot nagyüzemben termelő "iparágakat" tartsák meg.

"Nem lehet, hogy az olimpia műsora a golfra, a teniszre, az amerikaifutballra, s jól fialó társaikra korlátozódjon." Ebben a helyzetben az a perifériára szorult sportágak feladata, hogy legalább négyévenként eladhatóvá varázsolják magukat. Minden sportág minimálcélja tehát, hogy olyan nézettségi minimumot hozzon, amely garantálja helyét az ötkarikás programban. Sárközy arra hívja fel a figyelmet, hogy az úgynevezett látványsportágak legjobbjainak találkozói a következő időszakban a kereskedelmi csatornákra vándorolnak, de ebben a helyzetben különösen fontos a közszolgálati médiumok szerepe. Ethoszuknak megfelelve azon sportágaknak is megjelenést kínálhatnak, amelyre a profitérdekelt médiumok "nem eladható tartalom" jellegüknél fogva nem tartanak igényt.

A Sportfive szerepe megkerülhetetlen e témában. Könynyen lehetséges: ha nincs tehetős vevő, a cég akkor sem enged az árból, azaz a "lepattanókra" vadászó közszolgálati televíziók hoppon maradhatnak. A nem piacképes tartalomért a kereskedelmi csatornák valószínűleg nem szállnak majd harcba. E csatornák üzletpolitikája nem enged kilengéseket. Róbert Ákos, az RTL Klub vezérigazgató-helyettese érdeklődésünkre elmondta: a csatorna kísérletezett már különféle sportágakkal, de az eredmények mindig ugyanazok. Három sportág képes stabilan megfelelő nézettséget "szállítani" kiemelt műsoridőben: a profi boksz, a Forma-1, valamint bizonyos labdarúgó-mérkőzések. Továbbá a kézilabda és a vízilabda egyéb műsorsávban. Elképzelhető, hogy amennyiben az olimpiai közvetítéseket fölszabdalják, amolyan presztízsberuházás keretében egyéb sportágak is megjelennek a képernyőn, de permanens jelenlétük nem valószínű... Már csak azért sem, mert hiába teljesít jól egy-egy szakág, ha kereskedelmi mércével még az amúgy bravúros szereplés is bukást jelent.