A biológiai tudományok fejlődésének mintegy természetes következményeként a szakemberek napjainkban már kisiskolás korban modellezik a gyerekek majdani testalkatát, élettani mutatóit, így segítve a srácok számára legtöbb sikert ígérő sportág kiválasztását! Petrekanits Máté, a Semmelweis Egyetem terhelés-élettani laboratóriumának vezetője érdeklődésünkre elmondta: legkorábban hétéves korban érdemes megvizsgálni a fiatalokat. Bár akadnak kutatócsoportok, amelyek az óvodáskori analízist preferálják, Petrekanits szerint ahhoz még nem áll rendelkezésre elég statisztikai mutató, hogy a módszer megbízhatósága bizonyos legyen. Ellentétben a kisiskoláskori vizsgálattal, amely nagyságrendileg 80 százalékos biztonsággal jelzi, hogy az élettani tényezőket tekintve alkalmas-e az alany a minősített sportra.

Dr. Budavári Ágota sportpszichológus szerint a lélektani "állapotfelmérés" ideális időpontja 12-13 éves kor közé tehető. Korábban elsősorban a szülők ambícionálják, hogy sportoljon a gyerek, de ebben az életszakaszban a kiskamasz már képes önállóan dönteni afelől, hogy akarja-e vállalni a versenysporttal járó kötelezettségeket.

Petrekanits kiemeli: az a legjobb, ha komplex vizsgálatokkal mérik fel a gyerekben rejlő potenciált. Azaz nemcsak az antropometriai analízist végzik el, amely a "karosszéria" adatait vetíti előre (súly, magasság, izomzat), hanem a "motor" teljesítőképességének határait is megrajzolják (szív, tüdő). Ezen felül pedig a lélektani felmérés egészíti ki a sort, hiszen a megfelelő mentális felkészülés nélkül mit sem érnek a kiváló fizikai mutatók.

Az élettani adottságokkal szemben azonban némi "késésben vannak" a lelki tényezők, azaz Budavári szerint 16-17 éves kortól ajánlott egy kiemelkedő teljesítményre képes sportoló rendszeres mentális felkészítése. Ráadásul ezen a területen korántsem olyan korlátoltak a lehetőségek, mint a fizikai mezőben. A sportpszichológus szerint ugyanis ez a fajta felkészítés kitörési pontot jelenthet egy felnőttkorú sportoló számára is. Mert bár a fizikai teljesítőképesség jól körülírható, az edzésmunkát is tudatosan felépítő, a fölösleges mozdulatokat megspóroló, mind az idővel, mind az erővel gazdaságosan bánó sportoló eredményei javulhatnak.

Míg tehát Budavári szerint a lelki és szellemi háttér fejlesztése megannyi lehetőséget rejt, addig Petrekanits a fizikai tényezőket illetően sarkosan fogalmaz: bizonyos sportágakban a testi adottságok behatárolják egy-egy sportoló karrierjét. Elsősorban olyan szakágakat említ, mint a röplabda vagy a kosárlabda, amelyekben kevés az esély a továbblépésre, ha valaki megragad 170 cm-es magasságnál. Minthogy ezeket a paramétereket már kisiskolás korban képesek prognosztizálni a szakemberek, Petrekanits szerint a korai vizsgálattal új esélyt nyerhet a gyerek. Amennyiben még ekkor olyan sportág felé orientálják, amelyben élettani adottságai reményekre jogosítják fel, akkor sokkal sikeresebb pályafutást építhet fel, s sokkal több sikerélményben lehet része, mint ha csak "szeretem" alapon választ sportágat. Különösen ajánlott az elemzés, ha nincs konkrét "célpontja" a gyereknek, csak a mozgásigény kielégítése céljából szeretne sportolni.

Az "élettanász" úgy véli, Magyarországon egyre tudatosabban készítik fel a gyerekeket a sportéletre. A XIII. kerületben például évről évre általános iskolás fiatalokat analizálnak, és adottságaiknak megfelelő sportágakat ajánlanak számukra.

Petrekanitstól némiképp eltérő véleményen van Széles Sándor, a világbajnok úszó, Gyurta Dániel edzője. A tréner elsősorban a tapasztalati módszerben bízik. Véleménye szerint csak akkor dönthető el, hogy a gyerekből élsportoló válhat-e, ha már úszik. Elmondta: ha a fiatal versenyzőként nem állja meg a helyét a legjobbak között, egyéb rokonsportág felé terelik, azaz a vízilabda, az öttusa, a triatlon is merít az úszóktól érkező utánpótlásból. Széles nem vitatja az élettani tényezők szerepét a sikerben, ugyanakkor figyelmeztet: nincsenek abszolút igazságok, mint a matematikában. Példaként az olimpiai bajnok Szabó József esetét citálja: fiatalként, első ránézésre alkalmatlannak tetszett az élsportra, ehhez képest Szöulban a csúcsra ért... A lélektan kérdéskörét érintve Széles arról beszél, hogy úszóedzőként nem elsősorban a pszichológusban látja a megoldás kulcsát, tudniillik az egyéni - a fizikai felkészítésen alapuló - sportágban az edzőnek kell képesnek lennie tanítványa mentális felkészítésére.

Budavári úgy vélekedik: azokban a sportágakban, amelyekben az állóképességi paraméterek a meghatározók - mint úszásban vagy atlétikában -, kisebb a lélektani felkészítés szerepe, mint az intellektust, stratégiai gondolkodást kiemelten igénylő sportágakban, példának okáért vívásban, asztaliteniszben. Petrekanits is hangsúlyozza: hiába a tökéletes testi adottságok, ha azokhoz nem párosulnak megfelelő lélektani tényezők.

Bár a prioritásokat eltérően látják, a szakemberek egybehangzóan állítják: lehetetlen 7-8 éves korú gyerekekről pontosan megmondani, hogy a legmagasabb szintre jutnak-e. Az élettani tényezők behatárolhatók, néhány évvel később a lélektani, jól fejleszthető készségek is analizálhatók. Ám az élettan és a lélektan csak lehetőséget ad, amelyet a tehetséges sportoló kihasználhat vagy eltékozolhat. Mindemellett azonban azon képességekre is szükség van, amelyek révén a sportoló az adott sportágban nélkülözhetetlen taktikát, stratégiát adoptálni tudja. És, persze, ott van még a szorgalom is. Továbbá ami mérhetetlen: a zsenialitás.

Tudták, hogy Lionel Messi, a Barcelona labdarúgója csupán 169 cm?

Ötödször is sportágválasztás

Pénteken kezdődött, s szombaton még nyitva tart az ötödik alkalommal megrendezett Nagy Sportágválasztó nevet viselő rendezvény Kőbányán, a Maglódi úti sportközpontban. A gyerekek ezúttal közel nyolcvan sportágat próbálhatnak ki az eseményen, amelyen megjelent Petrekanits Máté és csapata is. A szakember és segítői az első nap mintegy 140 antropometriai vizsgálatot végeztek el a jelentkező fiatalokon.