- Álkérdés az első: csalódott?

- Az nem kifejezés. Azzal együtt is, hogy a mezőny évek óta rendkívül kiegyensúlyozott, s hosszú ideje nüanszok döntenek arról, hogy egy csapat első vagy netán tizenkettedik lesz.

- A külső szemlélő számára elsősorban a női válogatott leszereplése meglepő. Korábban szerencsénk volt?

- Fogalmazzunk úgy, szerencsénk is volt. Az elmúlt négy-öt esztendőben az Eb-ken és a vb-ken szinte minden sikerült, ezzel szemben most semmi. Már az elutazást megelőző sajtótájékoztatón elmondtuk, hogy bármi megeshet egy olyan bivalyerős csoportban, amelybe a lányokat sorolták. A bármiből, sajnos, kudarc lett: Tóthék kikaptak a két kínaival felálló lengyelektől, az utóbbi időben remeklő csehektől, és hiába győzték le az akkor már tét nélküli mecscsen a litvánokat, nem jutottak a negyeddöntőbe. Ilyen előzmények után pedig nem csoda, ha összetörtek, és mindössze arra voltak képesek, hogy elkerüljék a kiesést.

- A legutóbb tizenegyedikként záró férfiak számára egyetlen meccs, sőt egyetlen játszma megnyerése is elég lett volna ahhoz, hogy a nyolc közé jussanak, ehhez képest jövőre a második vonalban játszanak...

- Bravúrral nyertek a világbajnoki negyedik belgák ellen, aztán a náluk szintén erősebbnek gondolt csehekkel szemben is, majd 3:1-re kikaptak a papíron leggyengébb svédektől. Ha csak 3:2-re veszítenek, most ünnepelnénk... Mit lehet erre mondani? Elképesztő pechjük volt, és ez a balszerencse alapvetően meghatározza mostani érzéseinket. Engem személy szerint is megviselt az egész: kedd este például - bár egészen ritka alkalmakkor szoktam csak - megittam pár pohár whiskyt.

- Konklúzió?

- Egy biztos: sem a játékosaink, sem az edzőink nem felejtették el a szakmájukat egy év alatt. A kínai származású játékosok által elárasztott Európa-bajnokságon a kevés kivétel egyikeként csak saját nemzetbeli versenyzőkkel felálló csapataink elbuktak. Reménykedni persze kötelező: az egyéni számokban talán sikerül kozmetikázni valamit az egyelőre kétségkívül csúf képen.

- A sportág hazai megítélésén mennyit ronthat a leszereplés?

- Szomorú, de azt kell, hogy mondjam, a jelenleginél kevesebb támogatónk a gyenge produkció következtében sem lehet. A hajdan legeredményesebb magyar sportágnak rendkívül szűk a hátországa, fogynak a szakosztályok, fogynak a trénerek. Ám egy-egy kivételes képességű klasszis jóvoltából a sikerélmények mindig új életet leheltek a hazai pingpongba. Most nincs sikerélmény, de ezen muszáj túllépnünk. Már holnaptól.