Apró kellemetlenség, hogy olykor a dánok, a svédek vagy a portugálok is szembejönnek. E három csapat ellen négy mérkőzést játszott a magyar válogatott a most zajló vb-selejtezősorozaton, és a mérleg: egy döntetlen, három vereség. Ráadásul úgy, hogy a négy meccs közül hármat Budapesten rendeztek. A három találkozón egy pontot és egy gólt sikerült öszszekaparni, s az az egyetlen gól is akképpen született meg, hogy a svéd Elm indifferens helyzetben, megmagyarázhatatlanul ráugrott Dzsudzsákra. Az ezt követő tizenegyesen kívül sem a dán Andersen, sem a svéd Isaksson, sem a portugál Eduardo kapusnak nem akadt különösebb dolga Pesten...

Igaz, ahhoz, hogy a hálóba kerüljön a labda, legalább néhány akciót muszáj vezetni, ám a múlt szombaton és most szerdán is kiderült: a magyar együttes képtelen bármiféle kombinációra. Ha annyi dinamika volna a játékosokban, amennyi energiát a szövetség a magyar futball fikciós felemelésére fordít, akkor percenként alakulna ki magyar helyzet akár még a brazilok ellen is, de - fájdalom - a csapatban nincs erő, lelemény, nemzetközi szinten kimutatható képesség és felkészültség. (Egyáltalán: mi van?) Így aztán Kisteleki, a magyar labdarúgás Gedeon bácsija hiába tupíroz "ezerrel", csak hangos férfi csacsogás, locsogás, lotyogás és tartós hullámvölgy van; habár az utóbbi nem vele kezdődött, hiszen lassan negyedszázada szenvedjük el. Ám e huszonöt év alatt - miközben se szeri, se száma nem volt a hasonló kísérleteknek - talán soha nem vált el annyira egymástól a való, illetve az a művilág, amelyet a "fodrászszövetség" és kiszolgálói realitásként igyekeznek láttatni.

Csakhogy a hazug embert hamarabb utolérik, ugyebár... Miként az ehhez a hamis közeghez tökéletesen asszimilálódó Dzsudzsákot is, akiről bebizonyosodott, hogy összevissza beszél, sőt nagy nyilvánosság előtt is szemrebbenés nélkül füllent, miközben a futball iránt érdeklődők százezreit hazugozza le és nyilvánítja nem-magyarnak. E példát a normális világban kirívónak mondanák, de itt nem az, elvégre a mai MLSZ lényegét jeleníti meg: az a "frankó", ami nem igaz, punktum.

Na persze, a dánokat, svédeket, portugálokat nem érdekli ez a kurzus: ők - miközben a továbbjutásért küzdenek - a helyére teszik a jelen magyar labdarúgását. Megjegyzem, egyáltalán nem vagyok oda értük, de nem azért, mert galád módon merik megelőzni a magyarokat; sokkal inkább azért, mert annyira gyengén játszó dán és portugál válogatottat az utóbbi két évtizedben egyszer sem láttam, amilyen formát a múlt ősszel, illetve két napja Budapesten Bendnterék és Cristiano Ronaldóék futottak. Mind a magyar-dán, mind a magyar-portugál mérkőzésen majd' elaludt az ember az unalomtól...

Kisteleki eközben arról szónokol, hogy "észre kellene venni a fejlődést" (erre mondja a német: Was?), Koeman pedig - nyilatkozata szerint - módfelett elégedett a szombat-szerdai kettős vereség után. Azért az MLSZ alkalmazottai ne kezdjék törni a fejüket azon, hogy mi nem maradhat ki a Dél-Afrikába szállítandó bőröndökből.

Inkább a vezérkar csomagolhatna...

Kezdő tizenegy

A 2010-es, harminckettes mezőnyű világbajnokság eddigi tizenegy részvevője: Dél-Afrika (rendező), Anglia, Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, Ghána, Hollandia, Japán, Koreai NDK, Paraguay, Spanyolország.