Szabó "Tóninak", az 1938-ban vb-ezüstérmet nyert kapusnak sem volt az, hogy a világbajnokság évének elején egy perc alatt (a 14.-ben és a 15.-ben) kettőt szedett be Liszszabonban. Ehhez képest semmiség, hogy a hátralévő hetvenöt percben csak újabb kettőt kapott a csapat (0-4)...

Nem sikerült nyerni 1956-ban sem, mivel abban az időben - hiszik vagy sem - akadt egy fél év, melynek során hivatalos találkozón egyetlenegyszer sem győzött a magyar válogatott! Törökországgal 1-3, Jugoszláviával 2-2, Csehszlovákiával 2-4 (ez volt az első válogatott vereség a Népstadionban), Belgiummal 4-5, majd Portugáliával 2-2. Tréfásan azt lehet mondani, hogy az MLSZ utólag - már ebben az évtizedben - azért nyilvánította hivatalossá a Libanon-Magyarország meccset (1-4), hogy legalább visszamenőleg legyen sikerélmény...

Pedig akkoriban a következő futballisták szerepeltek a címeres mezes csatársorban: Budai, Tóth II, Kocsis, Csordás, Machos, Tichy, Hidegkuti, Palotás, Puskás, Czibor, Fenyvesi... Bő volt a keret, de szűk a fél esztendő. Igaz, aztán helyreállt a rend: 1956 további öt mérkőzése öt győzelemmel és 12-3-as összesített gólkülönbséggel zárult.

Tíz évvel később a magyarok - a támadótrióban Benével, Alberttel, Farkassal - "brazil" formában futballoztak a portugálok ellen is, ám Szentmihályi kapus hatalmas hibái, továbbá a "helyzetkinemhasználás" miatt 3-1-re kikaptak a manchesteri vb-csoportmeccsen. Ha ez a vereség nincs, akkor a negyeddöntőben nem a Szovjetunió, hanem a Koreai NDK válogatottja az ellenfél, de - mint tudjuk - "ha" nincs...

Legutóbb tíz esztendeje találkozott a szerdán Budapesten randevúzó két válogatott, és sok öröm akkor sem akadt: Lisszabonban a vendéglátók ahogy tetszik alapon vágtak be hármat (3-0). Néhány nappal később az UEFA - Magyarország és Ausztria közös, valamint Spanyolország szólópályázata ellenében - Portugáliának ítélte a 2004-es Európa-bajnokság rendezési jogát. Kettős vereség...

Van valami biztató holnap estére?