Koppanó kalapács
A magyar atlétika huszonhat éve várja, hogy valaki a csúcsra érjen - a szabadtéri világbajnokságok 1983 óta íródó történetében négy ezüst- és öt bronzérmet szereztek honfitársaink -, ehhez képest a német fővárosban topfavoritként föllépett Pars Krisztián úgy lett negyedik a kalapácsvetés döntőjében, hogy a hatból négy (4) kísérlete érvénytelen volt.
Túl azon, hogy vb-n, a nagy esély kapujában rendre megremeg a kéz/láb, ezt most akkor miként is kell értelmezni? Vegyük lassan papírformának, hogy az utolsó lépés sosem sikerül? Hogy a riválisok - bármennyire gyöngék is év közben - a vb-re mindig összekapják magukat?
Tessék: a szombathelyi atléta legfőbb riválisának tetsző, az idén "sehol sem" lévő Primoz Kozmus elsőre 75,14, majd 79,94 méterrel vétette magát észre, hogy aztán hatodik, utolsó kísérletként 80,09-cel biztosítsa be - múlt évi olimpiai diadala után - friss vb-aranyérmét. Aztán ott van a már leírt veterán sporttárs, a lengyelek kvázi veteránja, a 2000-es ötkarikás játékokat és a 2001-es vb-t megnyerő Szymon Ziolkowski: másodjára elérte az ezüsthöz szükséges 79,30-at. Hogy a tizenkettes első etapot 75,51-gyel nyitó, hatodikként a végjátékba jutó, ott 77,45-re javító Pars miért zuhant össze, miért hajíthatta túl (hatodikra...) még az orosz Alekszej Zagornij is, nem utolsósorban: miért vágta háromszor a hálóba a kalapácsot, azt, sajnos, e helyütt nem tudjuk elmesélni, mivel az atléta a mixed zone-ban - meglátván a magyar újságírókat - szó nélkül, egy fejrázással továbbment.
Talán mondani sem kell: még ha a feje éppen "szétpattan" is, ilyen akkor sincs.
Bocs, fiúk, de megőrülök, értsétek meg, de most nem tudok mit mondani - ennyi is elég lett volna. Valami apró gesztus, ha már itt vagyunk, Európában...
Így történt hát, hogy a magyar sajtómunkáshad ott állt bekapcsolt tollal-mikrofonnal, érdeklődve, aztán döbbenten és értetlenül; a magunk részéről többet nem is zavarnánk.
Eztán visszaültünk a tribünre, s néztük a nagyokat, akik szépen nekiálltak betlizni.
Mindenekelőtt Jelena Iszinbajeváról kell említést tenni; ha valaki esetleg - tényleg csak esetleg - nem tudná, az orosz klasszis a világ legjobb rúdugrónője; például kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok, összesen huszonnégyszer ért el világcsúcsot, a legutóbbit (505 centi) a pekingi olimpián... Erre most már a 475-ös kezdőmagasságán leverte a lécet, hogy aztán föltetesse azt 480-ra, s újabb két rossz próbálkozásával hibátlanul "tarolja". Az utolsó alkalommal a nézőtér - na igen: ki hiszi ezt el? - egy darab, elképesztő morajjá lényegült át, eközben pedig a nem kevésbé döbbent Iszinbajeva kézbe temetett arccal szomorkodott. A győzelmet a 2004-es olimpia harmadik helyezettje, egyetlen, tető alatti vb-ezüstérmét féltve őrző Anna Rogowska szerezte meg, miután - Iszinbajevához képest nagyon "korán", 440-en nyitva - 475 centin már nem akadt vetélytársa... Érdekesség: a lengyel rúdugró a vb előtti utolsó, londoni viadalon felülmúlta orosz kolléganőjét, ám akkor a kórusban közölt szakvélemény az volt, ugyan, majd Berlinben... Ez lett Berlinben.
Amúgy Iszinbajeva éppen a záró ugrására készült, amikor befutott a női 3000 méter akadály mezőnye: ott meg éppen a szintén orosz Gulnara Galkinát nem találta senki... Illetve hát: a szám olimpiai bajnoka, egyben világcsúcstartója ott volt a többiek között, olyannyira ott volt, hogy sokáig vezetett is, ám a végére - noha idei legjobbját futotta - elfogyott az ereje, s megelőzte konkrétan három versenytársa is. Még egyszer kérdezzük: van ilyen? Van. Az aranyérem Marta Dominguezé lett - kié is? A spanyol hölgy nemrégiben váltott e kategóriára - előtte akadály nélküli középtávfutó volt -, s a sikertelen pekingi szereplése mellett más fellépés nem fűződött a nevéhez. Egészen e hétfőig...
Tessék meglepődni: férfi 10 000 méteren nem történt meglepetés.
Kenenisa Bekele, a táv legyőzhetetlen világcsúcstartója - a legutóbbi két olimpia és három világbajnokság első helyezettje - ahogyan kell, az utolsó körben az élre állt, s gyönyörű teljesítménnyel hódította el a vb-címet. Miként - nahát... - női hármasugrásban is nyert, akinek nyernie kellett: a címvédő kubai versenyző, Yargeris Savigne (született: Guantánamo) végzett az élen. Rajthoz állt az ugrások nagyasszonya, az orosz Tatjana Lebegyeva is, ám csupán hatodik lett.
A hétfő estét a női 100 méteres síkfutás zárta. A döntőben - igen - négy jamaicai állt rajthoz, a kvartettből pedig Shelly-Ann Fraser, a regnáló olimpiai bajnok került ki győztesen. Mondjuk, ha 110 méter lett volna, honfitársa, az ötkarikás ezüstérmes Stewart Kerron behozza, de hát nem 110 métert futottak. Az eredmény (10,73) a világ idei legjobbja; kicsit még messze van ugyan az amerikai Florence Griffith-Joyner immár huszonegy éves világrekordjától (10,49), de hát nem mehet minden olyan flottul, mint a jamaicai férfiaknál...
Férfiak. 10 000 m: 1. Kenenisa Bekele (etióp) 26:46,31, 2. Tadese (eritreai) 26:50,12, 3. Masai (kenyai) 26:57,39. Kalapács: 1. Primoz Kozmus (szlovén) 80,84, 2. Ziolkowski (lengyel) 79,30, 3. Zagornij (orosz) 78,09, 4. Pars Krisztián 77,45.
Nők. 100 m: 1. Shelly-Ann Fraser (jamaicai) 10,73, 2. Stewart (jamaicai) 10,75, 3. Jeter (amerikai) 10,90. 3000 m akadály: 1. Marta Dominguez (spanyol) 9:07,32, 2. Zarudnyeva (orosz) 9:08,39, 3. Cheywa (kenyai) 9:08,57.
Hármas: 1. Yargeris Savigne (kubai) 14,95, 2. Gay (kubai) 14,61, 3. Pjatih (orosz) 14,58.
Rúd: 1. Anna Rogowska (475), 2. Johnson (amerikai) és Pyrek (lengyel) 465-465.
Primoz Kozmus: "Ez nem volt nagyon erős verseny. Nem tudom, mi történhetett, mindenki nagyon ideges volt, s ezért nem is dobtak jól. Arra számítottam, hogy Pars nagyon erős lesz, de egyáltalán nem volt az."
Bolt játéka, avagy sprintcsoda Berlinben
Berlin hétfőn Usain Bolt 9,58-as világcsúcsától ájuldozott; na ja, az már a sci-fi kategóriájába tartozik, hogy egy topeseményen több mint egy tizeddel módosuljon a rekord. Ráadásul az a könnyedség, ahogyan a huszonhárom éves sprinter e "brutális" eredményt hozta... A lényeget alighanem a Frankfurter Allgemeine Zeitung foglalta össze a legtalálóbban: "Ami történt, az nem más, mint Bolt játéka." Ám ettől még a sprinternek - tette hozzá a FAZ
- van egy riválisa: "A dopping-gyanú."
Mindenesetre az aktuális kérdés így hangzik: lehet-e ezt még fokozni? "Azt mondom: a 9,4 még bennem van, de aztán vége. Habár nálam nem kizárt, hogy még onnan is van tovább... - nyilatkozta Bolt, miközben szakemberek újfent cikkeket írnak e tárgyban; Mark Denny amerikai biológus friss anyaga szerint például 9,48 a határ. - Azt tudtam, hogy nagy meccs lesz, de kizártam mindent, csak magamra figyeltem; a rajtot jól kaptam el, utána pedig már nem volt megállás." Bolt csúcssebessége 44,7 km/óra volt a sprint során; ez 0,8 km/órával több a pekingi olimpián mért adatnál. A jamaicai zseni 41, átlagban 2,44 méter hosszú lépést tett meg a célig... A legyőzött Tyson Gay sportszerűen beszélt kollégájáról: "Az ember még most is képes fejlődni, van tartaléka, tud gyorsabban és gyorsabban futni. Azt már mondtam, hogy a 9,5 körüli eredmény nem álom, más kérdés, hogy ezt én akartam bebizonyítani a világnak. Ezzel együtt örülök, hogy Usain ezt megtette, ám én sem adom fel..."
