Bolt: ilyen még nem volt!
Berlinből jelenti kiküldött munkatársunk
Akárhová is nézett az ember a verőfényes Berlinben vasárnap, kizárólag a késő esti Usain Bolt-Tyson Gay sprintpárharc fölvezetésébe botlott. A Berliner Morgenpost táblázatban mutatta be a férfi 100 méter eredményeinek időrendi fejlődését, a Bild am Sonntag "pszichoduóként" jellemezte a két klasszist, a Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig nem csupán két portét közölt "A Lebecsült" (Gay), illetve "A Táncos" (Bolt) címmel, hanem publicisztikában merengett a "globális parádén", amelynek "a többi szereplője legföljebb statiszta". S ha esetleg nem lett volna elég a papírról ránk ömlő, gigajelzőkkel dúsított szöveg, akkor meg éppen ott ültem az U2-es metróvonalon közlekedő szerelvényben, amelynek Olimpiai stadion előtti állomásán - a karibi vágtázót ellátó sportruházati cég megbízásából - tucatnyi önkéntes kezdett Bolt-karokat osztogatni. Magam is kaptam volna a sárga habszivacsból készült, hátra és karra erősíthető, szárnyként funkcionáló végtagpárból, csak egyrészt pártatlannak kell lennem, másrészt nem akartam (Rejtővel élve) edzés közben megőrült atlétának látszani.
Bolt - kell-e mondani? - a múlt évi olimpián világcsúcscsal győzött 100-on és 200-on, s hasonlóképpen lett aranyérmes a 4x100-as jamaicai váltó embereként. Gay - tényleg csak újszülötteknek - a vb-cím védője 100-on, 200-on, valamint az amerikai sprintstaféta tagjaként.
Ráadásul a két futó e vasárnapig mindössze egyszer találkozott: 2008. május 5-én, New Yorkban, ahol a most huszonhárom esztendős Bolt 9,72-vel győzött, a nála négy esztendővel idősebb Gay pedig 9,85-tel második lett... Mi lesz itt?
A szombati előfutamot - amelyet Bolt és honfitársa, Asafa Powell vihorászósra-könnyedre, Gay komolyra vett - vasárnap kora este már izgalmasabb elődöntő követte. A legjobb idővel (9,89) Bolt jutott a döntőbe; "mögötte" a külön futamban versenyző Gay (9,93) és Powell (9,95) finiselt a leghamarabb...
Aztán már nem volt hová fokozni: miközben az aréna szétesett az ovációtól, az "ágyúból kilőtt" Bolt már-már hihetetlen, 9,58 másodperces világcsúccsal győzött, Tyson pedig úgy lett második, hogy élete legjobbját futotta. Ez őrület! Van ilyen?
Az első csata - de milyen? - véget ért...
Addig is, amíg Bolt és Gay újra összecsap (a páros természetesen a 200-ra is nevezett), itt van nekünk egy másik csúcsesemény rögvest; igaz, nemzetközileg kicsit kevésbé van felfújva, mondhatni: semennyire se, mindazonáltal "a miénk"... Igen: a férfi kalapácsvetés hétfői döntője után Pars Krisztián a magyar atlétika - torok köszörül - első világbajnokaként ünnepelhetne a pezsgő német fővárosban, ráadásul ehhez elvileg nem is kellene egyebet tennie, mint szimplán "hoznia" magát.
Jelentjük: eddig minden rendben.
Noha a szám szombati selejtezőjében a szolid ötvenperces programcsúszástól - eh, ilyen is van errefelé? - csöppet megzavarodott Pars nyitányképpen 72,94 métert hajított (sarkítva: akárha a lába elé ejtette volna a szert), a huszonhét éves szombathelyi versenyző kisvártatva laza 78,68-cal, azaz a kategória legjobb eredményével jutott el a végjátékba. Az első, diszkrét taps tehát kijár e jeles sportembernek, ugyanakkor maradjunk annyiban (jaj, de sokszor írtuk ezt már!): a kvalifikáció és a telt házas vb-döntő más kategória, utóbbi például még a legacélozottabb lelket is képes a befolyása alá vonni... Aztán - nem az elrettentés szándékával - vegyük ide azt a tényt is, hogy Pars mögött Szymon Ziolkowski (77,89) jutott másodikként a döntőbe: a harminchárom esztendős, 2000-ben olimpiai, 2001-ben pedig világbajnoki aranyérmessé lett, fölöttébb rutinos lengyel kolléga az idén sok vizet nem zavart, most viszont "bejelentkezett". Miként ne feledkezzünk meg a szám aktuális ötkarikás bajnokáról, a szlovén Primoz Kozmusról (77,55) sem, aki az utóbbi heteket alapos rákészüléssel töltötte, s - bevallása szerint - hétfőre időzítette csúcsformáját... Mindenesetre az idén taroló Pars - aki vasárnap nem tette tiszteletét az Olimpiai stadionban; inkább szállásán mozgott egyet - nem foglalkozott senkivel és semmivel: "A legfontosabb mondanivalóm most az, hogy hétfőn keményen odateszem magam." Egyebekben - mintegy biztatásképpen - idézzük az általános szakvéleményt: "Krisztián jó versenyzőtípus..."
A hét végén fellépett honfitársakról is valamit: Kürthy Lajos 19,64 méteres produkcióval búcsúzott a férfi súlylökés selejtezőjében (a szint 20,10 volt); a nők hasonló szakágában az ifjú Márton Anita 16,80-nal esett ki (itt 18,50-nél húzták meg a vonalat); nem utolsósorban Tóth Lívia 9:45,14 perccel, futamnyolcadikként köszönt el a 3000 m akadály kvalifikációs szakaszában (kár, kár, kár).
Futottak még - na, nem úgy... - a női atléták tízezer méteren is; olyan verseny lett belőle, hogy még a sokat megélt aréna is beleremegett. A húszesztendős, felnőtt versenyt még nem nyert Linet Chepkwemoi Masai tudniillik pazar hajrával utasította maga mögé az esélyesebb etióp sporttársakat, például az 5000-en címvédő, ötödikként célba zuhanó Meseret Defart és a világranglista-első Meselech Melkamut. Csoda-e hát, ha a győztes mondanivalója a sajtótájékoztató elején nagyjából ennyiben merült ki: "Ezt nem hiszem el, nem hiszem el..." Azért mondott mást is; például azt, hogy fogalma sincs, az utolsó harminc méteren miként volt képes uralkodni a fáradtságtól valósággal ide-oda "kalimpáló" lábain...
Kvázi ritmusos mozgás egyébiránt nem csupán Masait jellemezte a hét végén, hanem további tízezer embert is: a Brandenburgi kapunál megejtett, vb-köszöntő műsoros esten - többek között - a nyolcvanas évek kedvelt popcsapata, az A-ha mozgatta a végtagokat. A norvég együttes Foot of the Mountain című nótáját Jacques Rogge NOB-elnök a publikummal együtt élvezte végig a gyaloglók számára is kulisszaként szolgáló emlékműnél, a miliőtől pedig az ember önfeledtnek, valamint szabadnak érezte magát. Hogy aztán, immár tudósítást pötyögve a médiaközpontban, arra döbbenjen rá: itt aztán a sajtómunkás - a korábbi világbajnokságokkal ellentétben - valóban azt tehet, amit akar; legalábbis a belépéskor se detektoros kapun nem kellett átmennie, se motozás nem volt, se a laptopot/táskát nem vizsgálta át senki...
Éljen a szabadság? Éljen! Könyörgöm, és ha bomba van nálam?
Férfiak. 100 m: 1. Usain Bolt (jamaicai) 9,58, világcsúcs (a régi: 9,69), 2. Tyson Gay (amerikai) 9,71, 3. Asafa Powell (jamaicai) 9,84. Súly: 1. Christian Cantwell (amerikai) 22,03, 2. Majewski (lengyel) 21,91, 3. Bartels (német) 21,37. 20 km gyaloglás: 1. Valerij Borscsin (orosz) 1:18,41, 2. Wang (kínai) 1:19,06, 3. Sanchez (mexikói) 1:19,22.
Nők. 10000 m: 1. Linet Chepkwemoi Masai (kenyai) 30:51,24, 2. Melkamu (etióp) 30:51,34, 3. Ayalew (etióp) 30:51,95. 20 km gyaloglás: 1. Olga Kalinyiskina (orosz) 1:28,09, 2. Loughnane (ír) 1:28,58, 3. Liu (kínai) 1:29,10.
Hétpróba: 1. Jessica Ennis (brit) 6731, 2.Öser (német) 6493, 3. Chudzik (lengyel) 6471.
Súly: 1. Valerie Vili (új-zélandi) 20,44, 2. Kleinert (német) 20,20, 3. Gong (kínai) 19,89.
