Így indult...

Majd zaklatott mezőnyjáték folyt, kevés fantáziával, annál több hibával, és Razvan Lucescu, az ellenfél szövetségi kapitánya idegességében úgy szaladgált a partvonal mellett, akár neves edzőpapája, Mircea - még játékos korában - az 1972-es magyar-román Eb-negyeddöntőn (1-1) a Népstadion pázsitján. Az első veszedelmes helyzet húsz perc múltán alakult ki, egymás után két magyar kapufával, de hiába volt az izgalom, mert - hipp, hopp - jött Vnuk szlovák játékvezető, és (vélhetően Coman kapus akadályozása miatt) kifelé ítélt szabadrúgást. Ez az ítélet legalább annyira felbosszantotta a Keleti pályaudvar felőli oldalon elhelyezkedő magyar "kemény magot", mint Dananae sérülése; amíg a jobbhátvédet ápolták, majd lecserélték, az ultrák azt harsogták, hogy "ki nem ugrál, büdös román!" Válaszul a százötven tagú román tábor Trianont kezdte éltetni...

A 42. percben pedig Ghoianét ünnepelte, mivel a középpályás a tizenhatos bal sarkánál kinézte magának a bal felsőt, és príma mozdulattal oda is küldte a labdát (0-1).

A második félidő elején ostromba fogott a rendőrség, mert a román szurkolók fáklyákat hajigáltak az aréna futópályájára, miközben a magyar drukkerek azt kiáltozták a kéretlen "pirotechnikusoknak", hogy cigányok... Amint attól tartani lehetett, a légkör alapján a találkozó sokkal inkább barátságtalan, mint barátságos mérkőzés volt, ráadásul az eredményjelző tábláról lesíró állás sem derített fel senkit (mármint a honfitársak közül). Negyedóra megint úgy telt el, hogy a magyar válogatottnak nem akadt ötlete, miként lehetne kijátszani a védekező vetélytársat, mire a publikum este fél tíz tájban ébresztőt követelt... Juhász együtt élt a nézőkkel, mert nyomban ez után csak centikkel lőtt fölé - a fejese már nem volt ennyire veszedelmes -, majd Torghelle egyenlíthetett volna, de tíz méterről a jobb kapufa mellé pattogtatta a labdát. Jobban bánt a gömbbel Chivu, a vendégek egyetlen nemzetközi klasszisa, aki görcsöt kapott ugyan, de ültében is fejjel mentett az oldalvonalon túlra...

Maradt hát a 0-1 és tovább tart a románok elleni, szűnni nem akaró nyeretlenségi széria (a legutóbbi magyar győzelem 1981-ben született). A legfájóbb azonban az, hogy alighanem a mostani a keserves huszonnyolc esztendő leggyöngébb román válogatottja...

Magyarország-Románia 0-1 (0-1)

Barátságos mérkőzés, Puskás Ferenc stadion, 12 000 néző. Jv.: Vnuk (szlovák).

Magyarország: Babos - Vanczák, Gyepes (Fehér, 74.), Juhász, Bodor (Vadócz, 83.) - Huszti (Gera, 46.), Dárdai (Tóth B., 76.), Hajnal, Halmosi, Dzsudzsák (Rudolf, 46.) - Torghelle (Priskin, 78.).

Románia: Coman - Dananae (Maftei, 39.), Radoi (Goian, 59.), Chivu (Constantin, 82.), Nesu - Mara, Apostol, Ghoiane, Nicu (Codrea, 59.) - Marica (Mihai Roman, 75.), Danciulescu (Surdu, 46.).

Gól: Ghoiane (42.).