Tiszta Bolt
Szép teljesítmény egy "tiszta" sportolótól; igaz, a neve néhány éve ott virított a híres "doppingdoktor", Eufemio Fuentes ügyféllistáján, de a vádat ejtették ellene. Nem sokkal Contador után érkezett a célba a 37 éves Lance Armstrong, aki négy év kihagyás után is dobogós volt a körversenyen. Az ellenőrök néhány esztendeje doppingszerek nyomaira leltek az amerikai kerekes archivált mintájában; az ügy elhalt.
A vasárnap véget ért "vizes" világbajnokság hozott egy kazal világcsúcsot, amelyeket az egyebek mellett a NASA mérnökeinek részvételével kifejlesztett űrdresszekben úsztak a néha valószínűtlen formajavuláson átesett sportolók. A sportági világszövetség mintegy az úszás technikai sporttá változását megelőzendő bejelentette: száműzi versenyeiről a high-tech felszereléseket; az más kérdés, hogy az újonnan felállított rekordok sorsáról senki nem beszél.
Lebukott ellenben Yohan Blake síkfutó, a jamaicai 4x100-as váltó tagja, aki néhány honfitársával együtt pozitív tesztet produkált egy hazai versenyen. Az atléta edzője azonos a világgal olykor bohóctréfákat űző Usain Bolt mesterével. Bolt zseniális sprinter, kétszázon konkrétan térdemeléses produkcióval nyert olimpiát úgy, hogy az utolsó méterekre nem maradt egyéb teendője, mint a mellét verni ünneplés gyanánt. Persze: Bolt tiszta. Miért is ne lenne az...?
Amúgy a konklúziót megfogalmazva alkalom kínálkozna egy antiglobalista kirohanásra. Hogy tudniillik a sport iparággá modernizálódott, s milyen szép idők voltak, amikor se szponzor, se vitamin, ellenben a részvétel volt a fontos, csak hát efféle forradalmi retorikának a kortárs sporttársadalomban értelme nincs sok.
Lehet keseregni azon, hogy néhány, immár profitorientált multinacionális szervezetként működő szövetség szenteskedő piárja mellett/mögött hogyan ad maskarát mutatványosaira, de a szórakoztatóipar mérete és gazdasági potenciálja okán úgy sincs már visszaút.
Bár Coubertin meg Brundage nem erről álmodott.
