Az önkormányzat - lehetőségei szerint - segíti a klubot, hiszen gondozza a falu pályáját, sőt, a rezsit is fizeti. Igaz, a hivatal segéderői a játéktéren már nem vágják a füvet, merthogy az elnök kisajátítja a munkát. "Bepattanok a traktorba, aztán levágom én. Jobban figyelek rá." Sokba kerül ám, hogy figyelni kelljen a játéktérre: a falu legjobbjainak nevezése a bajnokságra nem olcsó mulatság.

Az MLSZ alapszabálya szerint minden csapat köteles tagdíjat fizetni a sportági szövetségnek: a megyei II. ligában 25 ezer forintot. Aztán van nevezési díj a bajnokságra, az már 80 ezer forint, a megyei szervezet számlájára. Amióta szigorúbb a sportorvosi engedély kiadása, azóta 100 ezer forintot az is elvisz évente. Meg persze a játékvezetői díjak. Mérkőzésenként 25 ezer a minimum, de általában inkább 30 ezer a számla; ez évadonként több mint 400 ezer forint. Persze, játékengedély nélkül nem lehet futballozni. Egy felnőtt játékosnak 3750 forintba, míg egy ifistának 1875-be kerül a "startkártya". Összességében már jócskán 700 ezer forint felett járunk, s ezek még csak az alapköltségek. Az önkormányzat nagyjából ennyit tud adni évente. Évekkel ezelőtt még egymillió-kétszázezerre futotta, de szűkülnek a lehetőségek a hivatalban is, miközben az árak csak felfelé mennek. Most is ez az áfaemelés...

Az éves támogatás már elköltve, pedig a csapat még nem utazott, nem evett, a mezek még mosatlanok... Medveczki keserűen mosolyog. "Egyetlen szponzorunk sincs. Senki." Elmondása szerint a jegybevétel jelenti összes saját forrásukat. 500 forint a tikett, de néha csak 20 fizető néző jön össze, azaz 10 000 forint. Hetvennél többen pedig nemigen vannak, pedig majdnem ennyien mindig kellenének, hogy legalább a játékvezetői díjakat fedezni tudják a saját bevételekből. Idegenbe autókkal mennek. Akad olyan ifjúsági játékos, akinek az édesapja "áll" egy kocsit, a többibe tankolni kell. A játékosok összedobják a benzinre valót, vagy éppen az elnök fizet, a sajátjából. A hazai meccsek után régebben mindig meleg étel várta a csapatot, egy-két sör is legurult, ma már csak alkalmanként fordul elő ilyesmi: akkor, ha valamelyik szurkoló meghívja az együttest egy pörköltre, esetleg a nyugdíjasok dobnak össze egy főzésre.

A felnőttcsapat edzője Labáth Zoltán, akinek UEFA "D" képesítése van, s természetesen térítésmentesen végzi munkáját. Az ugyanilyen tréneri papírt szerző Csányi István szintén "ennyiért" foglalkozik a fiatalokkal. Gondnok nincs, ahhoz pénz kellene. Medveczki meg Labáth edző felesége felváltva mos otthon, a takarítás, szemétszedés is rájuk marad. Alkalmanként akadnak azért segítőik.

Tavalyi kimutatásokat mustrálunk a helyi sportvezetővel; számolok, de mindig mínuszba jutok. A kiadások meghaladják a bevételeket. "Biztos, hogy végig tudják játszani a szezont?" - kérdezem. Az ismerős mosoly a válasz. "Nem látunk mi olyan messze. Amit a bajnokság elején be kellett fizetni, azt az önkormányzat odaadta. A játékvezetői bevételeket a fizető nézők pénzéből kigazdálkodjuk. A többi? Utazás, labdák, felújítás, bármi..."

Amúgy hozzáteszi: talán orosz módra tavaszi-őszi rendszerű bajnokság kellene. Mert akkor az önkormányzatnál csak egy költségvetést érintene az évad, míg a jelenlegi szisztémával kétszer kell "izgulni", hogy a hivatal mennyi pénzt képes kipréselni szűkös forrásaiból a sportra.

Még annyi mindenre rá kellene kérdezni: cipők, sípcsontvédők, szendvicsek az idegenbeli utakra, átigazolások, edzőmeccsek, de az elnök megelőz:

"Amíg tudjuk, csináljuk. Ha elfogy a pénz, az erő, az akarat, akkor a futball megszűnik. Talán örökre."