Hogy ki? Dr. Frenkl Róbert, a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség elnöke, a belgrádi delegáció vezetője például nem is egy hasonló esetről tud.

- Manapság már elenyésző a csalás, de a hőskorban szinte azt nézték bolondnak, aki betartotta a szabályokat - idézi föl a régi, "szép" időket a professzor. - Eleinte a keleti és a nyugati tömb külön-külön rendezte meg az akkor még főiskolai vb-nek nevezett eseményeket, és - hogy mást ne mondjak - az 1954-es, budapesti seregszemlén Papp Laci, továbbá a Puskásostul, Cziborostul fellépő komplett aranycsapat győztesként ünnepelhette magát. Azt, ugye, nem kell hangsúlyoznom, hogy egyikük sem járt egyetem vagy főiskola közelében.

Frenkl szerint az akkori rezsim sok minden egyéb mellett az "egyetemista sportolók" által elért sikereket is a rendszert erősítő, támogató eszköznek tekintette. Ebben egyébként nem különbözött az "Ostblock" többi államától: az én is csalok, te is csalsz, egyenlők az esélyek elve mentén haladt mindenki...

Az első - immár össznépi - Universiadét 1959-ben tartották Torinóban, s Frenkl úgy emlékszik, ez idő tájt már nem volt jellemző oly mértékben a dokumentumhamisítás, mint korábban.

- Ebben az időszakban legföljebb tíz százalék lehetett a jogosulatlanul szereplők aránya, de később általánossá vált egy másik módszer, az életkorral való manipulálás. Törékeny ázsiai tornászcsitrikről állították rendszeresen, hogy főiskolai hallgatók, s e tekintetben máig sem sokat változott a helyzet.

Mindennek dacára az egyetemi tanár úgy tapasztalja, újabban "lényegében tiszták" az Universiadék, s elenyésző a szerb úszóéhoz hasonló esetek száma.

- Talán a csapatsportokban még előfordul, hogy ha nincs megfelelő képességű center vagy irányító, akkor "villámmal" egyetemi hallgatónak nyilvánítanak valakit, de komplett válogatottat már biztosan nem.

És ez igazán megnyugtató.