- Ez jó: holtversenyes második a júniusi nyílt magyar bajnokságon, és itt szerénykedik!

- Kényelmesen sakkoztam, szem előtt tartva azt az augusztusi, zürichi tornát, amelyet a helyi klub kétszáz éves évfordulójára rendeznek. Ott lesz az összes világbajnok, nem éghetek le... Fiatalabb viszont már én sem leszek; az idegrendszerem húsz-harminc éve jobb állapotban volt, de a kezem még most sem remeg.

- És ezt a Portischt hagyta elmenni szülővárosának csapata, a Zalaegerszeg. Fájt?

- Nem esett jól. A szakmai igazgató nem váltotta ki a játékengedélyem: nem fizette be a licenc kiadásául szolgáló kétezer-valahányszáz forintot...

- Talán nem tudta, hogy a mester, Egerszeg díszpolgára viszszatérni kész.

- Ehhez képest a klubnál többször is felhívtam a figyelmet a mulasztásra. Aztán átigazoltam Nagykanizsára, ahol egyből elintézték a licencet.

- Azt mondják, heves vérmérsékletű...

- Inkább impulzív. Elő-előfordult már, hogy este kihajítottam valami játszmaleírást, majd reggel kerestem a kukában. De landolt már a szemetesben kotta is; ha tudná, mennyi!

- Sakk és zene...

- A kettő közel áll egymáshoz; ott van például a tizennyolcadik században élt Philidor, akit zseniális sakkozóként és barokk zeneszerzőként ismert a világ. Vizi E. Szilveszter volt Akadémia-elnök szerint a kapcsolat nem véletlen, mivel a két területért felelős agytekervény ott van egymás mellett... Magam önálló ária- és dalesteken lépek fel, és bár a klasszikus zene iránti érdeklődés hanyatlóban van, ez az év csodás: az idén ünnepeljük Händel és Haydn halálának kétszázötvenedik, illetve kétszázadik, továbbá Mendelssohn születésének kétszázadik évfordulóját. Nekem a zene az életem; szoktam is mondogatni: azért kell engem sakkozóként nagyon megfizetni, mert a fellépéseimért soha nem fogadok el pénzt...

- Hát a szomszédok mit szólnak a próbákhoz?

- Hát... Zeng a ház, de a hét végén mindenkit kímélek. Gondjaim inkább a türelmetlenségemből fakadnak. Ha például kártyával fizetnek előttem a közértben, akkor megőrülök; pofákat vágok, fújtatok... Meg is kapom szépen, hogy micsoda alak! Amúgy sokáig kártyám sem volt; idegenkedtem tőle, csakúgy, mint az internettől. A pénzt, pláne manapság, legszívesebben a tollpárnában tartanám, ami pedig a világhálót illeti... Előnye, hogy ellát információval, s megőrzi a kukába küldendő játszmákat, de kevésbé késztet gondolkodásra, elkényelmesít. Többször megesett már, hogy átjött hozzám elemezni egy fiatal sakkozó, és én a könyvtáramban előbb megtaláltam a megoldást, mint ő a monitor előtt. Kaszparov is a gép miatt haragudott meg rám újra...

- Először, ugye, azért, mert ön Karpovnak szekundált.

- Akkor két évig nem szólt hozzám, majd egy olaszországi torna éjszakáján, amikor nem hozták a pizzát, minden átmenet nélkül odafordult: Lajos, te a zene révén mégiscsak ismered a nyelvet, szólj már, mert éhen halok... Később telefonon beszéltünk a Nagy elődeim című könyvéről, amelyben úgy harminc-negyven oldal foglalkozik velem, és én azt találtam mondani: te, Garri, hogy' képzeled, hogy leállsz játszani a Deep Blue nevű géppel? Na, azóta nincs kapcsolat...

- Van hiányérzete amiatt, hogy páratlan pályafutása, a hetvennyolcban a válogatott éltáblásaként megszerzett sakkolimpiai cím és több mint harminc tornagyőzelem dacára sose vívott vb-döntőt?

- Még most is elemzem az okait... Nyolcvanban, a világbajnok-jelölti sorozat Hübner elleni, négy között rendezett mérkőzése idején anyám komoly beteg volt, emiatt - noha akkortájt játszottam a legjobban - rossz lelkiállapotban voltam. Ám ha el is jutok a döntőig, Karpov ellen nem lett volna esélyem: roppant erős háttere volt, s talán a politika is közbeszól... Jó, ez utóbbit nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy amikor Fischer világbajnok lett Szpasszkijjal szemben, a Szovjetunió legfelsőbb vezetése foglalkozott a cím visszaszerzésének kérdésével.

- Hiányzik valami az életéből?

- Kilencvennyolcban nagybeteg voltam. Foglalkoztatott a halál gondolata, de vallásos emberként ezt a részt simán letudtam... Hogy hiányzik-e? Szó van róla, igaz, egyelőre nagyon halványan, hogy én legyek a magyar férfiválogatott csapatkapitánya.

- Hoppá!

- Nyugalom... E pillanatban csak csapat, kapitány és pénz nincs hozzá.

Portisch Lajos