Federer: ahogy szokta
A közönség örömére mindketten látványos, technikás teniszt mutattak be, ebben pedig a svájcinál nincs jobb. Ezt a folytatásban bizonyította is, egyszer elnyerte Haas adogatását, és a 7:5 már megfelelő háttér volt a továbbiakra. A harmadik szettben újabb "brék" következett, ennek a játszmának a vége 6:3 volt; Federer úgy abszolválta a mérkőzést, hogy ellenfelének nem is volt adogatáselnyerési esélye. Végül csupán két perccel lépték túl a kétórás határt, ez egy wimbledoni elődöntőben villámlásnyi idő.
A másik elődöntő kérdése az volt, hogy a hazai (brit) közönség támogatását élvező skót Murray, vagy a valamikori legjobbját idézően játszó, s főleg úgy adogató Andy Roddick lesz-e az ismételt világelsőségre törő svájci ellenfele. A feszült csata első játszmáját az amerikai nyerte, a másodikat Murray. A harmadikban Roddick 5:3-nál a szettért adogathatott, ám megremegett, nem úgy, mint a rövidítésben, amelyet, nem kis nehézségek árán, "hozott".
A negyedik játszma, a változatosság kedvéért, ismét 7:6-tal Roddick javára dőlt el, ami egyúttal azt jelentette, hogy az amerikai harmadik alkalommal játszhat wimbledoni döntőt. Az előző kettőt - minő meglepetés - éppen Federrel szemben veszítette el, vagyis akad elég indoka a "bosszúállásra". Mindazonáltal némiképp lelombozó tény lehet a számára, hogy eddigi 17 mérkőzésükből 15-öt a svájci nyert...
Befejezte - amúgy eddig dicsőséges - wimbledoni szereplését Babos Tímea, aki a junior lányok versenyében az elődöntőben bukott el a thaiföldi, viszonylag egyszerű nevű Noppawan Lertcheewakarn ellenében (2:6, 0:6).